Hitből és hit nélkül
2014. március 08. írta: stephy-alias:Nászta Katalin

Hitből és hit nélkül

 

Aki az igét komolyan veszi, szüksége van Isten Lelkére is, hogy értelmesen éljen azzal.

Az én beszédem nem tér vissza üresen hozzám, mondja Isten, megcselekszi azt, amire küldöttem.

Mégis azt mondja, hogy vannak, akik nem párosítják hittel az Igét. Ezek a hitetlenek.

Tehát mégis van úgy, hogy Isten igéje a földre eshet. Erre is van példa a Bibliában, mert különben nem említene ilyan lehetőséget. Egyik próféta mondja: nem engedett egy igét se a földre hullani, ami Isten szájából jött. Itt a kulcs. Isten szájából.

„Butaságunk” egyik ismérve volt az Ige betű szerinti betartása.

Mikor azt mondja Isten, hogy az Ő Igéje nem tér vissza üresen hozzá, Jézus Krisztusról beszél.

Ő az Isten Igéje, Szava, Küldötte, Üzenete. De a Bibliában minden Róla szól. A Példabeszédek gyakorlati tanácsai egy olyan embertől származnak, aki Isten embere volt, Salamon, akinél, bölcsebbről nem tud az Írás. Ő az, aki kipróbált, megpróbált mindent, amit az életben lehet, és nem talált jobbat, tökéletesebbet Isten Beszédénél. A Példabeszédek az ő földi életén átszűrt, a megélt események, megtapasztalt élet felismerései, amik eligazítanak, útmutatást adnak a földi életre vonatkozólag az embernek. Istentől kapott képességet arra, hogy elemezze, értelmezze az ember földi életét, hogy ráismerjen dolgokra. És a Prédikátor is azzal fejezi be könyvét: mindennek summája, lényege, félni Istent, megtartani az Ő parancsolatait, ez az ember fő dolga itt a földön.

Mikor újjászületésünk után, hitéletünk kezdetén kimentünk az utcára és hirdettük boldog-boldogtalannak az Igét, hittünk abban, hogy amikor kimondunk egy Igét a Bibliából, akkor az behatol az ember szívébe, belsejébe, és elkezdi annak lelkében a munkát.

De voltak, akikben nem. Akkor nem volt hatása az Igének? Nem párosították hittel. Hagyták földre esni. Mert Isten ezt is megengedi, hagyja magát földre ejteni az embertől. Jézus Krisztus a kereszten hagyta magát megölni. Mert erősebb. Megölhetetlen.

Mikor azt tapasztaltuk, hogy az emberek ettől nem esnek hasra, nem térnek meg, akkor azt gondoltuk azért, mert nincs rajtunk kenet. Nem ruháztattunk fel azzal az erővel, ami ehhez szükséges. Mert ha volna rajtunk, akkor vagy megtérnének, vagy üldöznének. Voltak sokan, akik megtértek, és voltunk, akiket üldöztek emiatt. Ez volt az erőnk. Az Ige tanulmányozása, hittel való párosítása, komolyan vétele adott nekünk hatalmat Isten követésére, hirdetésére, és szült eredményeket: megtérőket, újjászületéseket. Nem voltunk langyosak. Gyűlöltük a bűnt. Szerettük az Istent. Engedelmeskedtünk a parancsainak, mert ismertük őket, és folyamatosan ismerkedtünk vele. Életformánk volt, közegünk volt, Istenben jártunk keltünk. Minden, ami ettől elütött, langyos volt, és kivetnivaló. Szerettük egymást, mert tudtuk, hogy Isten vonzott be Isten országába mindannyiunkat, és ez látszott is rajtunk: élet illata voltunk az üdvözülők számára, és halál illata az elkárhozandók számára. És ezt Isten Igéjének illata tette velünk. Érződött Isten pecséte rajtunk, ami egyeseknek kívánatossá, másoknak utálatossá tette az életünk.

Ma sincs más fegyverünk, más utunk Isten követésére, mint az Igéje, amit hittel párosítunk. Nincs más lehetőségünk, mint hittel fogadni, engedni Isten beszédének. Mindannyiunknak, nem csak egyeseknek. Mindnyájunknak, nem csak az elöljárónak. Vagy annak is.

Ez az ereje minden közösségnek. Ugyanaz érvényes mindenkire, ugyanazt követi, keresi, tanulja, tudja, hiszi, hirdeti. Ha nem, akkor jön a szétszóródás.

Mikor még nem tudsz mindent, és keresel, ez a magatartás ott tart téged, nem mész el. Mikor már úgy érzed, többet tudsz, és nem kapsz ott eleget, és nem is engedik, hogy átadd, amit tudsz, akkor elmész, mert már nincs ott helyed. És így kezdődik a szétesés. Mert hiányzik az a megengedő magatartás a csapat részéről, hogy kibontakozhasson a másik. Ez a magatartás a szeretet maga. Ilyenkor lép elő az a felállás, hogy van a tanító, a többi nebulónak, pedig kuss. És ha még bizonyítványt sem adnak neki, akkor nincs értelme ott maradni egy életen át az iskolapadban, mert ez csak a bukott tanulókra jellemző. Ha sok ilyen van, akkor az az iskola is megbukott. Még ha nem is vesz róla tudomást.

Tehát minden közösség, ami úgy indul, hogy van egy ember, akihez csatlakozik még egy, és elkezdik közösen keresni, és együtt tanulmányozni, együtt engedni Isten vonzásának – életképes, és termékeny lesz. Nagy seregben nincs fejlődés, sem szaporodás, ott toborzás van, katonák lesznek, nem ültetvények, nem gyümölcsöző fák, hanem élettelen fegyverek, akik csak ölni tudnak, életet adni nem. Használ ugyan az Ige ilyen hasonlatot, hogy Isten harcosai vagyunk, de ez a harc nem földi, testi, ördögi, hanem isteni, szellemi, lelki. Isten katonái olyan harcosok, olyan emberek, akik az életük földjét vetik be Isten magjával, az Igével, és az életük termi meg azokat a gyümölcsöket, amik túlmutatnak ezen a világon, felmutatnak az égre, a mennyre, az örökkévalóságra. Mindarra, amiért élni érdemes itt a földön. Ezen a kiképzőterepen.

Ezért azoknak a közösségeknek van létjogosultsága, azok kapnak mennyei felruházást, akik engednek, megengedik Istennek, hogy munkálkodjon közöttük, bennük, egymás javára. Isten iskolapadjában nincs olyan, aki mindig csak a székeket rendezi, vagy felporszívózza a termet. Vagy üdvözli az ajtóban az érkezőket. Olyan sincs, aki mindig a pulpitusnál osztja az észt. Mert Istennél egy trón van, azon pedig Ő ül, aki viszont nincs itt látható módon a földön, de mindannyiunk szívében Ő trónol, és ott trónol. Ezért utálatos előtte, ha valaki erre a helyre merészkedik. Előtte a kör alakzat a legkedveltebb, ez ábrázolja ki leginkább, hogy egyformák vagyunk. Még ha ez a kör úgy is valósul meg, hogy mindig más, és mindenkire rákerül a sor, hogy prédikáljon, prófétáljon, bizonyságot tegyen, szerelmet valljon Isten iránt. Az imádat sem parancsszóra születik. A dicséret sem. Hanem úgy, hogy valakinek a szívében felzeng egy dal, amit megoszt a többiekkel, és azok is ráhangolódnak. És akkor közös szívvel tudnak énekelni. Vagy megindulni a másik szívéből jött bizonyságon, tanításon, prófécián. Mert Isten nem ad egy embernek mindent, épp azért, mert ismeri az embert, és nem bízza magát rájuk. Nekünk kell Istenre bíznunk magunkat.

Amikor az emberek közt ez a megengedő szeretet munkálkodik, és nem a világi iskolamodell szerint működik, akkor élő hitre juthat a hívő fokról fokra, lépcsőről lépcsőre, hitből hitbe. Nincs tanítható hit, csak megélhető. Ezt pedig csak életbizonyságokon keresztül lehet megszerezni. Ahogyan Jézus is az életével, cselekedeteivel tanította tanítványait. Nem élt elzártan tőlük, eléjük élte, előttük élte az életét, nem tanárként, a leckék kikérdezésével, felmondatásával, vizsgáztatással adott felhatalmazást az Isten szolgálatára.

Minden iskola, amelyik Istent akarja követni, és nem úgy épül fel, ahogyan Jézus Krisztus tanította – csődöt mond.

2014. március 8.

A bejegyzés trackback címe:

https://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu/api/trackback/id/tr45849597

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zsolt520 (Kovács Zsotza Zsolt) · http://zsotza.blogspot.com 2014.03.30. 22:01:46

Újra,és újra elolvastam a Postot.

Idézek Belőle: >>" Mikor újjászületésünk után, hitéletünk kezdetén kimentünk az utcára és hirdettük boldog-boldogtalannak az Igét, hittünk abban, hogy amikor kimondunk egy Igét a Bibliából, akkor az behatol az ember szívébe, belsejébe, és elkezdi annak lelkében a munkát.

De voltak, akikben nem. Akkor nem volt hatása az Igének? Nem párosították hittel. Hagyták földre esni. Mert Isten ezt is megengedi, hagyja magát földre ejteni az embertől."<< Én is hasonlót,hasonlóan éltem meg. Szerettem szórólapozni is... Jól sejtem, a '90-es években Tértél meg Te (is)?

stephy-alias:Nászta Katalin · http://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu 2014.03.30. 23:04:27

@Zsolt520 (Kovács Zsotza Zsolt): Igen, Zsolt. 1989-ben, nem sokkal azután, hogy áttelepültünk Magyarországra. Szeptemberben jöttünk és novemberben már Isten dolgairól hallgattam egyik kollégámat.
süti beállítások módosítása