Meghalt Papp-Kincses Emese
2014. július 22. írta: stephy-alias:Nászta Katalin

Meghalt Papp-Kincses Emese

 

Nem szabadna meghalnia az igaz asszonyoknak.

Bár sok mindenben nem értettem egyet vele, kivételes ember volt.

Tegnap hallgattam meg a 2009-ben vele készített rádió-interjút.

A hangja is lenyűgöző volt. Az a mély meggyőződés, szabatos, pontos fogalmazás, minden bizonytalankodástól mentes retorika kivételes előadóról tett bizonyságot.

Tanított a Sapientia egyetemen, Domokos Géza felkérésére a forradalom után teljes szívvel belevetette magát az erdélyi magyarság felemelésébe, a fiatalok oktatásába, nevelésébe, amit addig is csinált.

 Küzdőképes, bátor, kiállni sosem gyáva asszony volt, aki másokat is magával tudott ragadni. Írt, zenét szerzett, rendezett, szónokolt.

Úgy volt büszke, hogy tele volt mélységes alázattal aziránt a tehetség iránt, amit kapott. És amivel kötelessége minden embernek élnie – ahogy fogalmazott.

Mikor ilyen harcos lelkű asszonyokról olvasok, pld. Oriana Fallaci is ilyen volt, arra gondolok, nem is lehet másként élni becsülettel, csakis úgy, hogy a felismert igazság oltárára helyezzük az életünket.

Isten ezt tudja használni. Mert bár nem Isten mellett kampányoltak, és nem úgy, ahogy azt a keresztény elvárná, mégis azt hiszem életükkel beteljesítették azt az igét, amit Isten szeret: Légy forró, vagy hideg, de langyos ne legyél, mert kiköplek a számból.

Mikor a meggyőződése mentén mer élni az ember, akkor a bátrak sorába kerül, ahonnan már Istent szolgálja, akár akarja, akár nem. Mert még a fáraó is Őt dicsőítette, azáltal, hogy ellenállásával Isten csodáinak megtapasztalásához jutott az emberiség.

Emese a székely ősiséget kutatta, hitte, hogy nagyobb, mélyebb, magasabb hivatása van ennek a népnek, és ebben alapvetően nem tévedett – mint Isten teremtményei, különleges küldetéssel születtünk a földre.  Nem mások rovására, hanem isteni eredetünk bizonyítására. Én még azzal is kiegyeznék, hogy a székely a legősibb nép a világon – ha igaz lenne. A törekvés, hogy az emberi méltóságunkat megőrizzük, dicséretes mindenképpen.

Sok lehajtott fejű keresztény példát vehetne a székely bátorságról, a határvédő magatartásról, a világot úgy magunkénak valló hitről, hogy amennyit a földön állva, az égre nézve átölel a tekintetem, az enyém, és ezt betöltöm Istent, embert dicsérő cselekedetekkel.

Szép hasonlat volt tőled Emese. Köszönöm.

Mióta eljöttem Erdélyből nem találkoztam vele. Egyszer olvastam egyik könyvét, ami akkor hidegen hagyott. És egyszer hallottam egy vele készült interjúból részletet a rádióban, ahol a székely népnek minden népek közötti elsőbbségét firtatta-kutatta, beleesve abba a tévedésbe, amiben sokan ma is hisznek. És ami kétségessé teszi a józan ítélőképességük.

Ezzel együtt, azt hiszem, Isten jobban szereti azokat az embereket, akik a jóért, az elnyomás ellen, békés eszközökkel, de harcolnak, küzdenek, mint a partszéli kibiceket, akik sosem vesznek részt az eseményekben, sosem viszik vásárra a bőrüket, csak oldalszélről kiabálnak be, mint a focidrukkerek, akik „bölcsebbek” a játékosoknál, edzőnél is.

Azt mondja az Úr, hogy a földön minden Őt dicsőíti, akár tud róla, akár nem.

Felfoghatatlan kegyelem, ha tudhatjuk, Őáltala, Őérte, Őbenne van és áll az egész Mindenség. 

A bejegyzés trackback címe:

https://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu/api/trackback/id/tr506531027

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása