Hogy mennyire közömbösek lettek egymáshoz a testvérek. És milyen hidegen hagyja a vezetői posztokon lévőket a juhok sorsa. 

Valamikor huszonvalahány évvel ezelőtt a tanítványképzés nagyon fontos volt. Testközelben, egymásról tudva, együtt élve, nem mint most,  "kartotékadatként" szerepeltünk egy listán. 

És mindannyiunkat az Ige iránti feltétlen tisztelet és kíváncsiság tartott együtt. Ma már tudomásul vettük, hogy vannak tanítók, akik majd felelnek értünk, nekünk nem muszáj mindent tudni. Így a kíváncsiság, és az ez irányú hit is kikerült a gyülekezetekből. Aki ott elől prédikál, megmondja mit kell tenni.

Hát igen, a gondolkodás mindig veszélyes műfaj volt. És félni is tanítanak azoktól, akik felvállalják istenképűségük eme tulajdonságát. Mert ki tudja milyen ördögi elmélkedés mentén teszik ezt, ugye a tudás fájáról szakított óember nem jöhet szóba, mint hiteles szócső... stb.

Olvasom internetes hittestvéreim vitáját - amire szükség van! igazából ez megvizsgálást jelent - az Úr visszajövetelével kapcsolatban, hogy az elragadtatás mikor lesz, a nagy nyomorúság előtt, vagy után, vagy közben, vagy olvasok a zsidók szerepéről az üdvtörténetben, és sajnálatosnak tartom, hogy a mi közösségünkben ezekről szó nem esik, erről tudás nincs, olyan, ami meggyőződéses, és részévé vált volna az egyes hívőnek. Mert nincs tanítványképzés, csak tanítások hangzanak el, általánosságok, eszmefuttatások, konkrétumok nélkül. Mennyire áll majd meg így, képzetlenül a keresztény, mikor megpróbáltatásra kerül majd a hite? 

Nincs időm olvasni, még a Bibliát is alig, mondja A TESTVÉR, mosolyogva, miközben vezetővé tornászta fel magát. Nem ez a baj, hogy az lett, hanem a vizsgálódás, kutatás, keresés teljes hiánya, a mi szűklátókörűvé és belterjessé teszi egész munkáját. Persze, vigasztalódhatunk azzal, hogy az igaznak minden a javára van, kenegethetjük magunkat Isten ígéreteivel, ha közben elmulasztjuk a feladatunkat... És így vállvonogatva vesszük tudomásul, hogy elmaradnak emberek. Rájuk sütjük a bélyeget: álkeresztények voltak, "közülünk váltak ki, de nem közülünk valóak voltak". Könnyű így könnyíteni az igát... Csak kérdés, jutalom vár-e érte. 

Olvasom a kegyelem-központúakról, -től, hogy kezdik kijavítani, helyrebillenteni a félrebillent egyensúlyt, megijedve, és örülök ennek, de figyelmeztető is ugyanakkor, hogy ne engedjem elsodortatni különféle tanítások által magamat.

Mert miről is van szó mifelénk, fundamentalistáknál, ahogyan egyes társadalmilag elfogadott egyházak neveznek minket? Hogy hittünk, és hiszünk az Igének. A két lábra álló, cselekvő Igének, Jézus Krisztusnak, aki mint egy hatalmas csomagot adta át nekünk a megváltás puttonyát, amiben minden benne van, ami az életre és a kegyességre való. Tudás, ismeret, gyógyulás, bővölködés, csodák, szabadulások, és mindezek előtt szentség, megszentelődés, igazzá nyilvánítás, megigazítás, áldások és intések, vigasztalások és dorgálások... Sokan kapják, kapták ki a csomagból a gyógyulást, a szabadítást, a csodákat, és benne hagyták a megszentelődést, a megigazíttatást. Pedig ez utóbbiak sokkal fontosabbak. Nem az egészséges, a démontól szabadult kerül a mennybe, nem ez a fő ismérve, "jegye", hanem aki ISMERI az Urat. Az Úr pedig nyilvánvalóan elmondta, hogy aki megtartja a parancsait, az szereti Őt, és ahhoz jön Ő és az Atya. Szeplőtelen, sömörgözés nélkül valókhoz, akik hátat fordítottak a bűnnek, nem élnek abban már, és igyekeznek minden nap anélkül élni. Mert hisznek Abban, aki a bűneinkért adatott keresztre. Mindehhez hitre van szükség, ám hinni abban lehet, aki elmondja és meg is cselekszi, amit mond - TEHÁT - meg kell ismerkednünk a BESZÉDEIVEL, mert ez van legfelül a csomagban, és középen, és alul is. Beszédei, Igéi nélkül semmi sincs, a csodák, gyógyulások, szabadulások csak mazsolák, de a hús az Isten Ismerete. Mert nem hagyott bennünket tudatlanságban, és a Szent Lélek(Szellem) csak azt eleveníti meg bennünk, amit már tudunk! Ahogy Jézus Krisztus is mondta a tanítványainak, hogy mindent eszükbe juttat, amit  mondott nekik! Mit juttasson eszünkbe, ha nem ismerjük, mit mondott? Hogyan juttatná eszünkbe, ha nem érdekelt minket akkor sem, és most sem? A hit hallásból van, és hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni.

Mostanában sokszor forog bennem : "és nem hagyott földre esni igéiből egyet sem"(1 Sámuel 3:19), és "szívében forgatta igéit"(Lukács 2:19), egyik egy ószövetségi próféta, másik Mária magatartásáról szól Isten beszédeivel kapcsolatban. 

A jó tanító úgy adja át, amit tud, hogy felkelti az érdeklődést a hallgatóban, utána pedig figyelemmel kíséri a tudás hatását a tanítványban. Ez a mérőzsinór. Ha elmarad a változás, hatástalan volt a tanítás, megbukott a tanító, le kell cserélni posztjáról. amíg maga is meg nem tanulja, amit tanít. A jó tanító törődik a tanítványaival és ébren tartja azok érdeklődését, érdekeltté teszi őket a "tudásban", rájuk bízza a megtapasztalás gyönyörűséges örömét, nem lerázza magáról a felelősséget. ! Nem kiabálok, a felkiáltójel figyelmeztetés, hogyan élsz azzal a hatalommal, ami vagy adatott neked, vagy magadhoz ragadtad. El kell számolnod vele neked is.