Isten az embert a saját képmására teremtette. Az ember test, lélek és szellem. Isten az Atya, a Fiú és a Szent Lélek.
Isten a Szeretet. De gyűlölni is tud. Féltőn is szeret. Haraggal is teljes. És irgalmas, megbocsátó, könyörülő, nagy kegyelmű. Mindentudó. Mindenható. Teljesség. Tűz.
Mikor teremtett, szólt, és előállt a láthatatlanból a Mű. Amit alkotott.
Örül. Gyönyörködik. Játszik és gyönyörködik abban, amit alkotott. (Péld. 8:30-31) Önmagából, önerejéből, és Magáról tett kinyilatkoztatásokkal. Az egész teremtés Róla áradozik.
Isten boldog Isten. Kacag. Harsogva nevet. Örvendezve örül. Énekel nekünk. (Sofóniás 3:17)
Kinevet. (Zsolt. 37:13)
Megindul szíve. (Jeremiás 31:20)
Olyanok vagytok, mint az Isten. (Zsolt. 82:6)
És mindezt még az Úr Jézus eljövetele előtt tudhattuk Róla. Utána pedig úgy ismerhettük meg szerelmét, szeretetét, ahogy elképzelni sem tudtuk volna: életét áldozta értünk. Lehet azt állítani Istenről, hogy szenvedélymentes?
Csak az mondhat ilyet, aki nem ismeri.
Jézus Krisztusban megtapasztalható minden Belőle. Mert mindent átadott a Fiának. Az ítéletet is. A jelek, csodák, gyógyulások mind ennek bizonyítékai, bizonyságai, mennyire szenvedélyesen szeret Isten. Hogy az Atyánk, aki édesapa, ezt is kijelentette magáról nekünk.
Előbb énekelt nekünk Ő, szerelmében, mint mi viszonozhattuk volna. Csak aki a földi, ideiglenes dolgokban keresi a boldogságát, az vélheti Istent hűvös, érzelemmentes Lénynek, aki mindenekfölött áll, és nem törődik velünk.
Ez a mostani téma Isten szenvedélymentességéről is arra emlékeztet bennünket, hogy Isten mennyire Törődő Isten, akinek egyáltalán nem mindegy, mi lesz velünk.
Még el is fárad olykor. (Ézsaiás 1:14)
És szenved is! Képes rá! (Jeremiás 44:22; Máté 17:17; Ézsaiás 63:9-10)
(Lukács 19:41-42 )
Jézus sírt Jeruzsálem felett. Jézus és az Atya egyek.
„És meg ne szomorítsátok Istennek ama Szent Lelkét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltság napjára.” Efézus 4:30
Ha Isten szenvedélymentessé teremtett volna minket, soha meg nem ismertük volna, mert nem hiányzott volna. De Ő a saját képmására alkotott bennünket.
Mikor azt szeretném, bízzanak bennem, egész bensőmmel arra vágyok, hogy belém vessék bizalmukat, odaadhassam magam nekik, megalkothassam, amire elhívásom van, hívatásom van, ez mozgat mindent. Isten mozgat minket így. Ahogyan én sem tudom megmagyarázni, pontosan honnan van ez bennem, honnan jön, mikor, hogyan, úgy nincs sok haszna Istent is így boncolgatni megérteni akarásunk asztalán. Ha nem lennék ember, nem ismerhetném meg Istent.
Ugyanis Ő a saját képmására teremtett. Ha nekem vannak indulataim, Neki is vannak. Csak a bűn eltorzította őket. Önmagában egy indulat sem negatív. Az okok, a szándék, a célja teszi azzá. Mikor Isten haragszik, értünk van az, mikor szenved, értünk szenved, mikor szeret, önmagáért szeret, mert az Övéi vagyunk. Nem mindegy Neki, mihez kezdünk magunkkal. Bennünk dicsőül meg. (Ézsaiás 49:3; Zakariás 2:5)
„Én pedig, szól az Úr, tűzfal leszek körülötte és megdicsőítem magam őbenne!”
A hitem hallásból van. A hallás pedig Isten Igéje által, amit valaki szenvedélyesen osztott meg velem. Bizonyságot tett az Élő Istenről, aki nincs távol, nem süket, nem elérhetetlen. Aki közösséget akar velem, Aki bennem szeretne lakni. Aki a szívemet akarja. Aki választ vár, és igenlőt, a szerelmi vallomására. Aki megért engem, átölel, megvéd, megvigasztal, meggyógyít, megszabadít. Velem akar lenni állandóan, reggeltől estig, estétől reggelig. Mindenben részt akar venni velem. Azt akarja, hogy azokban a dolgokban vegyünk részt, amelyek Istentől valóak, és teljes megelégedést nyújtanak.
Na, ezt megismerni vagyunk még itt a földön.
Fenn a mennyben, már mindent tudni fogunk.
(Meg merném kockáztatni azt is, hogy az értelmünk sem hűvös, rideg, érzelemmentes. Hogy is lenne az?)
