Nincs más
2016. július 24. írta: stephy-alias:Nászta Katalin

Nincs más

Véleményvezérek mindig vannak. Valakik valahogyan kiügyeskedik maguknak ezt. Tanulással, tudással, ismeretekkel, nagyszájúsággal, bátorsággal, vagy csak pimaszsággal, erőszakkal, varázslással, okos érveléssel – a lényeg, hogy a lét bizonytalan volta miatt az embereknek szükségük volt, van olyanokra, akik biztosak a dolgukban. Legalább is hinni akartak, akarnak bennük.

A véleményt vezérlők, formálók felelőssége nagy. Befolyásuk a világot alakítják.

Hogy ki honnan veszi a bátorságot ehhez, személye és környezete válogatja. Igen, mert őrájuk is hat a közeg, amiből kinőnek. Akik nem vezérek, feladnak valamit abból, hogy maguk járjanak utána a dolgoknak, és ráhagyatkoznak az erősebbre. Aztán ha ez nem elég lelkiismeretes, és nincs meg benne a kellő alázat a dolgok törvényszerűsége és az eleve elrendelés iránt – rajtavesztenek. Azokkal együtt, akik rájuk bízták magukat.

Itt van pld Esterházy Péter. Azt tartják róla – egy egész, ha nem másfél generáció – hogy tőle tanultak meg olvasni, gondolkozni. Ez azt jelenti, hogy átvették az EP gondolkodásmódját, és annak fejével, szemével látnak mindent. Nem önállóak, vagy önállóságuk szinte kimerül abban, hogy igazodnak EP véleményéhez. Vagy Orbán Viktor, akit ugyancsak nevezhetünk OV-nak, sok portálon így szerepel már az egyszerűség kedvéért. Olyan, a világot is átfogó gondolkodást sajátított el, és akkora, a világot is megvető bátorságot merített valahonnan – akárcsak EP -, ami predesztinálhatná akár a legkülönlegesebb emberi cím elnyerésére is. Egyik az irodalom berkeiben fejtette ki áldásos vagy áldástalan tevékenységét, másik a világ deszkáin, a politika színpadán. Nem akarok, nem is tudnék ítéletet mondani felettük, nem is tisztem, csak a jelenséget vizsgálom és engedtessék meg nekem (is) hogy hangosan gondolkodjam. Miközben a világ vajúdik, és szomjazik Isten fiaira, az Isten fiai pedig várják testük megváltását is, addig a fejét, a fejüket kénytelenek (lennének) használni, pont arra, amire adatott: gondolkodásra. Mérlegelésre. Döntéshozatalra. Minden költői túlzás nélkül, a világ ma már nem rohan, de villámsebességgel száguld végzete felé. Ami tegnap hihetetlen és lehetetlen volt, ma megtörténik, és pár perc múlva már történelem. Egyidejűségek vannak, nem csak párhuzamos társadalmak, gondolkodások, de történések, történelmek is. Bibliai időket élünk, amikor Salamonnal együtt (!) mondhatjuk: ami van régen volt és meglesz, és egybefolyik múlt, jelen, jövő – már-már örökkévalóságnak tetszik az a minőség, amiben lehetetlenné vált az emberi élet. Felborult minden rend, ami mentén úgy-ahogy be lehetett rendezni egy társadalmat. A lélegzetvételünkhöz szükséges valaki, vagy egyelőre valakiknek a határozott, világos véleménye, hogy tudjuk, merre menjünk, merre az arra. És szűk lett a világ. Egyre kevesebb az élhető hely, és egyre kevésbé lehet elbújni bármely szögletében. Felkapcsoltuk a villanyt, és mindenhol mindent és mindenkit látunk. Nem barátunk már a természet sem, nem bízhatunk az időjárásban, sem a napban, sem a holdban, a szelek felkaptak minket és sodornak, ide-oda vetnek, mi pedig már hányingert kaptunk, és félelmünkben kiokádtunk mindent, ami eddig stabilan megtartott személyes, egyéni kis életünkben. Ami jónak tűnt és volt is, ma már kétségbe vonjuk, ami talaján állni tanultunk, ma kihúzták alólunk, és hiába keresünk kapaszkodókat, a fogantyúk is leszakadtak, és már a falakat sem találjuk, amihez a hátunkat támaszthatnánk. Ez az állapot kedvez igazán a véleményvezéreknek, és ebben lehet valóságosan elveszni, elsüllyedni. Ami fentnek tűnt, ma lent van, ami jobb oldalt volt, balra tolódott, ami alattunk volt a fejünk fölé került. Magunk sem vagyunk már ugyanazok. Felbomlóban minden. Amit az előbb gondoltunk, most érvénytelen, és ami eszünkbe jut, már tegnapelőtt is hazugság volt. Persze, most a legkönnyebb az lenne, ha előhúzhatna az ember a Bibliából valahonnan egy Igét, amire rátámaszkodhatna, de mintha az is cseppfolyóssá vált volna, és egyre megfoghatatlanabb. Melyiket? Melyik az az ígéret, ami ránk vonatkozik? Ki mondja meg, ki mondhatja meg egyáltalán, és kinek a szavára adhatnánk ebben is? Mintha már ott tartanánk, ahol a Biblia mondja, hogy minden zavarossá válik, összeesik, mint vakok keresünk vezetőket, de csak vak beszél vaknak a világosságról, és csak a bizonytalanság erősödik. Mi tarthatja meg a hívő, újjászületett embert is ezekben az időkben, mégis? Csakis, csakis, csakis a saját szívbeli meggyőződés, az a hit, amit senki sem tud kirobbantani belőle, semmilyen eszközzel, hogy Isten fiai, lányai vagyunk, történjék bármi. Kétségeskedhet az elménk, lázadozhat a testünk, aggódhat a lelkünk, megkérdőjelezhet értelmünk mindent, kivéve a szívünket, amiben dobogunk, amivel együtt élünk, és amiben maga az Élet lakik.

Már majdnem mindent láttunk, hallottunk. Meghaltak feltámadtak, visszajöttek a halálból, láttunk emberi lelket lefotózva, láttunk, hallottunk szörnyeket, régen felfoghatatlan dolgok nyilvánvalók már számunkra, a világűr is egyre kisebb, már a határait is feszegetjük, angyalokat, démonokat tapasztalunk, földönkívüliekkel találkozunk, mégsem találunk megoldást a megoldhatatlan életre. A hogyan vált lehetetlenné. És ekkor jön az erős ember, aki a káoszban, a zavarosban felemeli szavát, bátran nekimegy a világhatalmaknak, és követik őt, egyre többen, mert végre látható, hallható valaki, aki megmondja és meg is csinálja a tutit. Úgyis beleszoktunk már, mint emberiség, hogy meg kell alkudnunk dolgokkal az életben maradáshoz, nyílt terepe van hát a bennünket megváltó, káoszból kiragadónak… Hiszen a körülményeket vizsgálva, józan ésszel is, lehetetlen azokkal az eszközökkel megoldani bármit is a békés, nyugodt élethez, mint régen. Nem működnek azok a dolgok, amik régebb. A határok, a funkciók, a hatalmak, a jogok kimerültek és senki senkiben nem bízhat. Eljátszottuk egymás bizalmát. Nem halunk meg egymásért, nem áldozunk fel semmit magunkból, a magunkéból, és lassan nincs is mit, mert elfogytunk, elfogy mindenünk, kimerültek az eszméink is… Egyre kézenfekvőbbé válik a gondolat: mindent és mindenkit ellenőrizni kell, csakis így lehetséges megőrizni magunkat.

Innen már csak egy lépés a fenevad bélyege, amit rád sütnek, hogy életben maradhass, adhass, vehess. És ha nem fogadod el, éhen pusztulsz, vagy megölnek, mint az emberiség ellenségét. Mert az az idő, amit Isten előre kijelentett nekünk olyan nyomorúságos lesz, amit még most sem tudunk elképzelni – pedig már bőséggel égett a retinánkra borzalmainkból.

És hát igen, a megoldás, amire a lélek szomjazik még mindig elérhető Abban, akit annyira cikinek és élhetetlennek, és hihetetlennek, és erőtlennek lát az emberiség többsége még mindig, de nincs más. NINCS MÁS. Mert ha Benne bízunk, ha meghalunk is életben maradunk. Bizony ám! Akármennyire felfoghatatlan számodra ez, te szomorú, szépséges, drága Isten teremtménye, aki folyton rúgkapálsz az ösztön ellen, aki aprócska kezeiddel folyton eltaszítod magadtól a szülői keblet, ölelést, törődést, szeretetet. Pedig annyira fáradt vagy, elcsigázott, csapzott a hajad, ráncossá vált a lelked is, és minden összegyűrődött benned. És tikkadtságod csak egy korty víz enyhítheti. Egy korty élő víz abból az élő forrásból, aki az a mindenki által megvetett, meggyalázott, megölt Krisztus. A Jézus. Aki nem maradt a halálban. Feltámadt. Valóságosan, valósággal. És aki segítségül hívja Őt, az megmenekül. Aki bízik Benne, annak örök élete van. Nem itt. De ott, ahol az örökkévalóság tanyázik. És akiben megbékélt szívvel hihetünk, és megnyugodhatunk, kisimulnak lelkünk redői, és eljönnek a felüdülés idői végre. Miért utasítanád el? Hiszen nem kér érte semmit. Ingyen van. Neked, drága elnyomott és kizsigerelt teremtés.

A bejegyzés trackback címe:

https://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu/api/trackback/id/tr68910352

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása