Egyesek érdeme abból áll, hogy sokáig élnek. 

A színész mindenkiben benne van. Egyeseknek pódium jut, másoknak deszka. 

Ha valakinek sok ideje van, többet vétkezhet. 

A hosszú élet sok beszédnek vet ágyat. Valakinek a hallgatás heverője jut. 

Sokan sokat beszélnek remek orgánummal, fülnek tetszetősen. Kevesen mondanak is valamit. 

Tömeg előtt beszélni már nem kiváltság. Egyre többen vannak, de kevesbednek a hallgatók. 

Megszaporodtak a szájak, fogynak a fülek. 

A beszéd súlyát a lecsapódás ereje adja. Értékét az emlékezet.

 Mikor a hang eléri hallószervünket, beleakad a fülbolyhokba. Ez a lárma. Az üzenetnek keresztül kell hatolnia a bozóton. Ha megcsendül szíved, elérte célját. 

Sokan írnak, sokan fájnak és sokan elhallgattak. Még többen recsegnek, mint a rádió, mikor zavarják az adást. És egyre többen darálják a beszédet, mint a gépek. Monotonon fűz konokon és bántón – idegeinken. 

Mindenki szónokolni akar. Az a hatásos, akit majd a tömeg feldobál, ünnepelve. Végül mindig eltapossák. Jó esetben a szövegét szétfaxolják. Aztán iratsemmisítőbe kerül. 

Kicsi gyermek, két tenyérben elférsz. Páratlan vagy. Mikor felnősz, párosával gyűrnek föld alá. 

Ha ennyi az élet, nagyon meg kellene fogni. Úgy kéne tartani, hogy soha ne essen ki kezünkből. 

Az élet értékét nem a hosszúsága adja. Súlya a lenyomat, ami másokban gyűrűzik tovább. Mikor kettévágják, megolvassuk, mint fák törzsét. Rajta maradnak a gyanta könnyek. 

Bocsáss meg, hogy nem írtam rólad. Te adtad az aláfestő zenét. 

Az írás alatt különböző vásznak. Színűket azok az emberek alkotják, akikkel együtt élsz. 

Mindenért fizetünk. Hogy velem élj, hogy megállj egy szóra, hogy eltaszíts, hogy átölelj. Ha rám emeled a szemed, azt is el kell érnem valamivel. 

Akivel játszani tudsz, azzal élni is könnyebb. 

Van, amikor az ábécé rövidebb. Nincs kifutási ideje. 

Egyesek nézőnek születnek. És jók is lesznek, amíg nem válik belőlük kritikus. 

A legfontosabb mondatot töröltem ki véletlenül. És már soha nem jut eszembe. 

Szómenés, szófutás, szógalopp, szómaraton és szófosás. Szójárás a vége. 

Mindig a legkisebb a legerősebb. Benne van a legnagyobban. Ettől. 

A közhelyek a köztes helyek, amik között élni próbálunk. Általában sikerül. 

Ez olyan, mint a zenemű vége, felütéssel kezdődik és úgy is lesz vé... 

Ott a pont, ahol pont ott van a pont, ahol a pont lenni szokott.