Ha nincsen Isten, akkor ki kell találni valakit. Vagy valamit. Igazából csak élni akarunk, nem többet. Hogyan nem sikerül? Jól legalábbis?

(A te fejeddel gondolkozom, kedves olvasóm, mindig, mikor írok. Én már tudom a titkot. Neked próbálom úgy átadni, hogy te is megértsd. Elképzelem, hogy te is úgy gondolkozhatsz, ahogy én tettem, még mielőtt megismertem volna. Lehet, neked nem futnak át agyadon ezek a kérdések. Vagy nem így. Vagy nem ugyanazon az emeleten élünk. Van olyan hely a földön, ahol többemeletnyi mélységben építettek bunkert, több emeletes épületet. Valahogy így látom magunkat is. Alászállunk a titkok utáni ásásban, de nem ugyanazon mélységben keresgélünk. Ezért nem találkozunk. De ha ezt már tudjuk, van esélyünk.)

Egyszer azt mondta nekem egy ember, az eget fürkésszem. Onnan várható jó dolog. Érdekes volt, amit mondott, mert addig állandóan a földet néztem. Hátha találok egy elveszett bankót, pénzt, vagy lóherét. Mert akkor szerencsés leszek. Sok időt fecséreltem el így járva az utcákat. Ezért sem ismertem meg a házakat, az épületek homlokzatát sosem bámultam. Minek.

Mikor először rendült meg lábam alatt a föld, összeomlott minden addigi hiedelmem, amik olyan mélyre voltak ásva, hogy nem is tudtam róluk igazán. A rengés dobott felszínre belőlük párat. Például, hogy a föld sem biztos a talpam alatt. Úgy kezdett viselkedni, mint a tenger. Csak úszni nem lehetett volna benne. Nagyon rossz érzés volt. Minden porcikám remegett. Pedig akkor még nem is fogtam fel, amit most már kezdek, hogy azért remegtem, mert én is földből való vagyok. A testem. Érzékelte a remegést, mint akit ugyancsak megráztak. Együtt rengtem a földdel. Pedig akkor még Istent sem hittem-tudtam. Azt hiszem egyik érintése volt ez. De időre volt szükségem, hogy erre rájöjjek. Csak minden bizonytalanná vált. Minden. Senkinek nem tudtam elhinni maradéktalanul azt, amit állít. Mert a földrengés mindent és mindenkit megkérdőjelezett. Ki vagy te ember, hogy bármit is biztosan kijelents? Maradt a kérdezés biztossága. Aki kérdez, az nem tévedhet.

Így aztán elkezdtem fürkészni az eget. Unalmassá vált hamar, annyi látnivaló nem volt rajta. A felhők elvarázsoltak, igen, azok meséltek nekem. De a felhők közt nem lehet élni. És már olyan sok mindent tudott meg az ember az űrről is, a csillagokról, bolygókról, hogy romantikus versek is bárgyúnak tűnnek, mikor a csillagokról ábrándoznak. Minek? Ott hideg van, vagy forróság, és nem biztos az élet. Itt a földön sem, de ott meg végképp. Újabban onnan is zuhannak ránk csillagsziklák. Már az egek sem biztosak. Nem csak a talpam alá, a fejem fölé is néznem kell, mialatt kint járok. De bárhol is lennék. Nem vagyok biztonságban. A föld megindulhat alattam bármikor, az égből rám zuhanhat valami bármikor, és a tengeren is elnyelhetnek a hullámok bármikor. Nincs hely, ahol biztonságban lehetnék. Ki vagyok téve a világmindenség kénye-kedvének. És úgy tűnik, nem csak tűnik, hanem úgy is van, hogy játékszere vagyok ismeretlen hatalmaknak. Ha nincsen Isten.

És hiába találnánk ki egyet, vagy többet, tökéletlen lenne, hiszen mi találtuk ki.

Tehát, ami biztos, ami kikezdhetetlen, az a KÉRDÉS. Aki kérdez, nem tévedhet.

Aki kér, mind kap, aki keres, az talál, a zörgetőnek megnyittatik... Ez biztos. Tehát biztos csak egy kijelentés lehet. Egy állítás, ami megfellebbezhetetlen.

Ez Isten Igéje. Kijelentése. Nem földi, nem légből kapott, hanem szellemi. Túl mindazon, ami megrenget, elnyel, agyonvág. Ez a biztos. Ez az a kőszikla, amire építhetsz. Ami csak akkor esik rád, ha nem hiszed el, hogy létezik.

Tudom, most azt mondod, hogy valamit kihagytam, mert hirtelen állítok valamit, aminek semmi teteje. Pedig itt van. Az a mondat, amit fentebb írtam: Aki kér, mind kap, aki keres, az talál... Ez az a kijelentés, ami biztos. Amire rá lehet állni. És ezt Isten mondta, mondja, és mondani fogja. Ha nem járunk a többemeletes építményben ugyanazon a szinten, ez akkor is biztosan így van – minden emeleten, minden szinten. És akkor már, ha nem is találkozunk, de ugyanaz a kijelentés tart meg bennünket, minden szinten, mint egy kötél. Hármas kötél. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek hármas kötele, amit senki el nem szakíthat. Mert szellemi.

2016-12-18