http://kafe.hhrf.org/?p=59287#more-59287
Nehézvíz
„álmaink, mint a rozsda foltja
eltűnnek a múló időben
de te Isten bértollnoka
engedelmeskedtél-e az Igének?”
1.
megbocsáthatsz annak, aki él
veled volt fogoly, lágerben élt
kápónak hívták, annyi volt, mint te
nem Saul fia volt, esetleg Lenke
a háborút ugyanúgy túlélte, él
anyja veszett oda, apja is, lehet
háború után férjhez ment
gyermeke lett
benned éjszaka lidérces álmokban
köszön az iszony
fogad kopik a csikorgástól
nappal dühöngve észleled magadon
az őrület hagymázas habzásait
vagdalkozol, ütsz, elzárkózol végleg
pokolba kívánod az örökséget
hogy benned virágoztak ki
temetetlen kegyetlenségei
nem érted, ki üvölt belőled
ki az, aki üt, aki ölne, ölne
csakhogy elhallgasson az a néma vád
ott voltál, te voltál, aki otthagytál
odavetettél a hamutoronyba
aki nevetgéltél undok nyomorodban
rajtunk
üzenik a holtak
összeégtünk veled
abban a vértoronyban
2.
és megbocsátasz annak ki elárult
földobott téged, magát mentve járult
elkárhozásodhoz?
van erőd fölülről nézni az egészre
felmenteni szörnyű tettében
a süketet-vakot?
valaki megtette helyetted is
ne vedd magadra mit el nem bírsz
légy ember okos most
téged terhel mi megbocsátatlan
maga alá temet a megbánatlan
bűn teli puttony
2017-02-22 – Nászta Katalin