Egymás rovására élünk. Nem tudok olyat tenni, amivel ne sértenék meg valakit. Ha mást nem, magamat. Úgy teszünk, mintha a magunkéi lennénk, pedig nem vagyunk. Úgy kezdődik, hogy azt a tartalmat, amivel a Teremtő megajándékozott kirabolja belőlünk. És úgy intézi, hogy neki ebben semmi része nincs, mindent önként adunk oda. Ő csak vonz. Csak leselkedik az ajtónk előtt, ahogy jó előre felvilágosított minket az Úr: de te uralkodj rajta, mondta.

A bűn a vonzás erejét használja. Kívántat. Kecsegtet. Mutogat. Fest. Mást mond. Elkendőz. Nem mond ki mindent. Sejtet. És amikor belehúz a csőbe, a cső végén a csömör marad. Ez biztosan vár. Persze ezt nem ígérte, erről sosem beszél. Ezt is csak az tudja, aki már megjárta azt a csövet. Ha a bűnről kell tanulmányt írni, számtalan szavunk van. És mind tetszetősek, szívesen használtak. Könnyedén azonosulunk velük. Felismerjük magunkat benne. Amit nem tud kikezdeni bennünk az a részünk, amihez nem érhet, ami nem tulajdona, ami nekünk sincs birtokunkban, a lelkiismeret. Aki működésbe lép, valahányszor merényletet követünk ellene. Azt mondja a tiltott: tedd meg. Illegeti magát előtted. Hosszan merengsz rajta. Magához láncolja figyelmed. Ha lankadni kezd, új oldaláról mutatkozik, csak ne hagyd abba. Ellenállni másra nézve lehet, ami erősebb a bűnnél. Ami megmutatja annak undorító oldalát.

Cseresznyeszezon van, szedem a fáról, eszem, mosatlanul, némelyik kukacos is lehet, nem zavar. Még ízletesebb is. Aztán egyikből kiesik egy fülbemászó. Szó szerint. Nincs rajtam a szemüveg, de ezt meglátom. Hirtelen összerándul a gyomrom, s az jut eszembe, vajon ilyet is kaptam be már falánkságomban? Mert a cseresznyeevést nehéz abbahagyni. Milyen érdekes. A gondolkozás gyakorlása besegít, és analógiákat juttat eszembe.

Ha csak egy kicsit ismernénk Isten akaratából, akkor is felismerhetnénk, miért jó, amit tanácsol. És az első miértünkre adott megnyugtató válasza elvezethet a többihez. Egyik kedves internetes lelkészismerősöm blogjában sorozatot olvasok arról, melyik felekezetben mit szeret, mi kedves előtte. Pozitív hozzáállása üdítő kivétel az egymás hitét kikezdő egyházak között. Bölcsessége is mind nyilvánvalóbb, ahogyan nem avatkozik bele a cikkei nyomán kavart megjegyzések viharába. Lecseng az magától. Istentől. Hiszen mind ugyanazt akarják. Ő csak elmondja, amit lát, amit gondol. És kitisztulnak tőle az érzelmi felindulásoktól elködösült eszmék. Értekezései jó gondolatfürdők. Azokat sem árt tisztán tartani. És eszembe jutnak az Úr Jézus szavai a lábmosásról, a szemről, a látásról, a testről. Beindul az isteni munka. És minden helyére kerül.

2017-06-20

 http://divinity.szabadosadam.hu/?p=18437

http://divinity.szabadosadam.hu/?p=18559

http://divinity.szabadosadam.hu/?p=18573

http://divinity.szabadosadam.hu/?p=18581