Zsidó levél 11:37-38 

Egyszer azt mondta az Úr, hogy az övéit nem érdemli meg a világ. És ő nem hazudik. Mikor belekeveredsz a világ dolgaiba, mindenféleképpen, azaz óhatatlanul bepiszkolódsz. Tulajdonképpen csak azért, mert a szívedet már kicserélte, és más a mércéd. Még az ítélőképességed, a másokat látni tudásod is megváltozik. Te már a minden lehetséges dimenziójából tekintesz mindenre és mindenkire. Tudod, hogy mivé lehetne az ember, nagyjából, mert magad is megtapasztaltad. Az alantas vágyak átalakulnak, megfürödnek, és összehasonlíthatatlanok az előbbiekkel. A világra is így nézel, az emberre is, aki előtted áll, akit megismersz. Látod milyen, de már te sem azt nézed, amit látsz, hanem ami rejtve van. Ahogyan az Úr is mondta: azt nézi, ami a szívben van. És abban a szívben, amit te is kaptál, már nincs semmi gonosz. Így tudod dicsérni, bíztatni az előtted állót, mert neked is minden lehetséges. Csakhogy ez nem működik mindenkivel. Ez a szabály, ez a tulajdonság, ez a lehetőség azoknak adott, akik az Úréi. Akik már átadták az uralkodást maguk fölött neki. A többiek – itt érvényesül a szabad akarat – abban az állapotban leledzenek, mint te, megtérésed előtt. A javíthatatlan kategóriában. Hiszen már tudott dolog, hogy az ember nem kijavítható csak kicserélhető. Mármint a szíve. És ezt – operáció nélkül – csak a Teremtő tudja megtenni, az ember belegyezésével. A kicserélt szívű pedig már mindenre képes, amit az Úr akar. Mert Ő a maga szívét osztotta meg vele. De a többiek a maguk szívével abba a dimenzióba, országba, állapotba soha nem juthatnak. Ehhez nincs felhatalmazásuk, mert ide nem jegyet osztogatnak belépőül, hanem szívcsere van.

Ezt lopta ki a tudás fejedelme, és ama fának birtokosa az emberből. És most azt hazudja, ami szép, meg jó, meg pozitív, meg kellemes, meg tetszetős, erkölcsös, stb., amit akarsz – csakhogy a magad erejére kell támaszkodnod, és elérned. Ami lehetetlenség. Abban a kapuban, abban az ajtóban ott áll az Úr. Azon átmenni csak rajta keresztül lehet. De úgy igen.

Ezért hát hiába bíztatok bárkit, ha nem cserélték ki a szívét, és nem kapott mennyei engedélyt - minden erőfeszítése hiábavaló. Nem tud jó lenni, nem tud hűséges lenni, nem tud erkölcsös lenni, nem tud isteni lenni, csak kínlódik, és ebben megfeszülhet, de akkor sem sikerül. Hiába szeretem őt nagyon, emberként, hiába értékelem nagyra, nem tudom jobban szeretni annál, aki engem is jobban szeretett magánál: Jézus, a Messiásnál. Én már az újszülött szívemmel beszélek ahhoz, akit szeretek, és látom, amit ő még nem, de hiába bíztatom rá, ha ő nem akar azon az ajtón átlépni. Más útja pedig nincs. Még ha úgy is gondolja, vagy hiszi.

Az Úr Jézus gyermekei összeelegyíthetetlenek a világgal. Nem ebből valók. A világéi pedig nem járhatnak ott, még álmaikban sem, ahol az Úr van. Oda bele kell születni.

Drága embertársam, azt mondom neked, szeretlek, te arra gondolsz, akarok valamit tőled, mondjuk testi szerelmet, de én nem erre gondolok, hanem az Istenre, aki téged alkotott. Akié vagy. Aki nekem megmutatott, és benned régi magam is láthatom, még újjászületésem előtt. Milyen esendő, milyen árva, milyen elveszett voltam. És kinyújtod utánam a kezed, mert engem akarsz, és belekapaszkodsz az istenségbe, mikor megragadsz, mert bennem ott lakik a Lelkéből az, ami után öntudatlanul is vágysz. Nem engem akarsz, hanem a tökéleteset, amit elképzelsz. És én is azt szeretem benned, amivé Isten teremtett, ami lehetsz őbenne. Ami közte van, az elenyészik, elmúlik. A ház, a test. De ha nem akarod az Istent, soha nem lehetsz ott velem, ahol Ő van, egyedül és árván maradsz, mert így akartad.

Miért is próbálom megmagyarázni a megmagyarázhatatlant! Mert az Úrnak lelke van bennem is, aki földi tartózkodása idején soha nem adta föl a küzdelmet az emberért. Magyarázott, hirdette, tanított, gyógyított, csodákkal erősítette, amit mondott. Amíg be nem teljesített mindent, ami rendelve volt. Én sem tehetek mást, amíg élek itt a földön. Érted küzdök versekkel, szavakkal, imádsággal: hogy megértenéd, elhinnéd kié vagy igazából. De csak, ha akarod. A sündisznóknak hiába mesélek a pacsirtákról. Nem tudnak repülni. De aki hisz, annak minden lehetséges.

2017-06-23

Nászta Katalin