Egy dal, ami egy verset ihletett
2017. július 17. írta: stephy-alias:Nászta Katalin

Egy dal, ami egy verset ihletett

 CSEKE GÁBOR

madarak órája                                                                                                                

dús csöppekben potyog a csurog a csönd a fákról

madarak órája ez a nyál kicsordul a számból

míg fészkelődve fordulok az ágyon

olvatag e világ összeomlik az álom

mely addig életben tartotta lebegő feledésem

szálló homok lepi be zsibbadt testem egészen

hűs vásznak lebegnek lángoló arcomba csapódnak

nincs már ott helye se csóknak se pofonnak

elszólja magát egy éledő csíz majd még egy már három

csipkézi a csöndet én meg szorongva várom

hogy a hátsó gondolatok előre nyomulnak

és mint az átok fejünkre vissza-visszahullnak

míg életre kel a kórus és fény derül napunkra

s megszűnnek a titkok indul a szokott ugrabugra

 

de még csak a madarak órája ez amit most ím kilestünk

haldoklik a csönd s a madárszó untig csattog felettünk

(2011)

A bejegyzés trackback címe:

https://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu/api/trackback/id/tr4312669903

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása