Kezd az öncenzúra visszalopakodni... Már megint mi magunk nyomjuk meg a féket, amikor pedig még rendesen kell haladni, és haladni kell. Ne rontsuk el az ünnepet! Jaj, ne feszegessük a kérdést! Jaj, ne sértsünk meg senkit!
Így nem lehet írni. Így nem szabad írni. Ebből szabadultunk ki, könyörgöm. Kinek a milyen érzékenységét kell félteni, ugyan bizony? Az ünnep kinek ünnep, kinek nem. Mindenki maga tudja. Tartsuk tiszteletben, ha akar, ünnepeljen, aki meg nem akar, ne ünnepeljen, azt is hagyni kell. Nem kötelező az öröm. Szabadok vagyunk, nem?
Kiráz a hideg a kötelező állami ünnepektől. Minél nagyobb szabású, annál inkább. Nem a régi államfőkkel van problémám, hiszen rég meghaltak, már nem árthatnak senkinek, és nem is használnak. Jó tudni róluk, jó levonni a megfelelő konzekvenciákat, fontos ismerni, kik voltak elődeink, hogyan éltek, uralkodtak – de nekünk ma kell élni, ma kell vezetni, ma kell dolgozni és ma kell szeretni. Túlzásnak tartok minden bálványozást. Kivált, ha még körbe is hordozzák, mint monstranciát, felmutatva, áldozatként, mint a pogány, istentelen, vagy csak isteneknek nevezett hiedelmek szerinti népek. Körbeugrálod a tüzet és már táltosnak is érezheted magad – de reggelre kijózanodsz, és látod, hogy meg kell fogni a dolog végét, különben nem lesz belőle semmi, varázslat ide vagy oda.
Hogy nem okul az emberiség! Mikor annyi, de annyi rossz példa van már előtte azokból, akiket istenített, aztán alaposan rá is fázott. Nincs az a közbenjáró, aki már a másvilágról elintézne neked valamit, egyedül Isten Fia, akinek az anyja hidegrázást kapna, ha látná, mit művelnek az Ő nevében és a Fia nevében anélkül, hogy ismernék, mit akar. Azt semmiképp, hogy kegytárgyakkal helyettesítsék, hogy embereket istenítsenek, hogy halottakhoz imádkozzanak, hogy szobrokat csókolgassanak. Mindenkinek megvan a maga feladata: a királynak, a szolgának, a miniszternek, a népnek. Az orvosnak, a tanítónak, a bölcsnek. Az apáknak, az anyáknak, a gyermekeknek. A munkaadóknak és a munkásoknak. Azt végezzük. Senkire nem kell várni. Ott vagy, a te dolgod neked kell elvégezni. Ne a másét próbáld lekicsinyelni vagy irigyelni. A magad dolgával törődj. Mindjárt rendben mennének a dolgok. Mindenütt. Mert ha elvégezted a magadét, jut időd majd a másiknak is segíteni. Jó szívvel. A magad háza tája körül seperj először.
Ezt tanítsd meg a gyermekednek.
2017-08-22
Nászta Katalin
