mottó
legyetek jó fák szól az ige / mindig arra gondoltam ha én fa vagyok / kik az én gyümölcseim / ha dolog vagyok lehetnek csak gyümölcsök / de ha személy akkor azok a dolgok fiak vagy lányok / csak azt kell eldöntenem mi vagyok / amikor ki nem vagyok
2017-10-22
Egy szenvedélyes színésznő – Jászai Mari
Egy szenvedélyes parvenü – Eva Peron
Komoly hatások érnek mostanában.
Nem akarok párhuzamot vonni kettőjük közt, de elgondolkodtat az az indulat, ami ilyen magasra tudja vinni egy-egy ember sorsát.
S a nép, a plebs, a közönség rajongva csügg imádottján. Kiharcolta magának ezt a piedesztált. Ott lenni a csúcson! Az a valami! És az emberek is ezt szeretik, mind arra vágynak, hogy őket dicsőítsék. Aki csak ott a porban, vagy eldugottan virágzik, az nem érdekes, nem számít, ha leszakítják, sem tragédia. Nem rendül meg rajta senki szíve. Márpedig az ember azt akarja, hogy sírjon, nevessen, élvezze, szörnyülködjön, vagy felháborítsa az, amit lát, csak közömbös ne legyen. Azt nevezi halálnak.
Pedig az Isten pont erre hív bennünket. Mindenki a maga életét élje, csendesen, hivalkodás nélkül. És mi mégsem tudunk meglenni dicséretek nélkül! Haszontalan, senkiházi emberek vagyunk, lopott dicsőséggel kérkedünk, a nappal, a holddal, a csillagokkal, a virágokkal, a fákkal, a széllel – takarózunk a mindenséggel! És azt mondjuk, ide nézzetek, milyen szép ruhám van!
És aki a ruhánkat szőtte, a mindenség királya csendesen figyeli, várja, hogy észhez, eszünkhöz térjünk.
Az cselekszik jól, aki másokért él és nem magáért ügyködik, nem veszi ki a részét az örömökből, hírnévből, ajnározásokból. Visszalép a fényözönből, előreengedve maga elé az általa felkaroltakat.
Vannak ilyenek. Sokkal többen, mint azok, akik fényesen csillognak. De ilyen a por, a sár, a föld, amin járunk, a kő, a szikla, amit megmászunk, aminek a csúcsára érve kikiáltjuk győzelmünk, hallgat. Visel a hátán.
Az ember pedig akárcsak a vak, kézzel tapogatja maga előtt az utat, és csak azt értékeli, amit megfoghat, amit megtapasztal. Amit tesz az ember. Pedig nagyobb az, amin tesz, amin él, amiben létezik.
A fűszál, a kéknefelejcs, a kutyatej sárga virága, a száraz út esőben, a világosság menet közben.
Nagyobb az, amiben élünk.
Ne sértsük meg azzal, hogy kilógunk belőle. Felszakad burka és kikerülünk a semmibe... Ha a semmibe...
2017-10-20
nászta katalin
