Sofóniással, Habakukkal
2017. november 05. írta: stephy-alias:Nászta Katalin

Sofóniással, Habakukkal

 türelemre int az isteni szó / engedelmességre a felsőbbségek iránt / óv a lázadástól, az öléstől / csak az ölelést engedi, meg az igaz szót / önmérsékletre és önmegtagadásra hív / ne csak azt nézd, ami a szemed előtt van / józanságra és szorgalomra / becsületre, megbízhatóságra / de kitartásra / mindenekelőtt / mert mindeneket próbára tesz az Úr / hogy mondhatod hát, hogy nem számítnak

a cselekedetek, mikor azok nélkül / hamvába hal a hit - mintha / a tettek tartanák életben / és így van, a mozgásban élet rejtőzik 

annyira testreszabott az életed / évekig jársz a zsinagógába / vagy a templomba istentiszteletre / itthon meg két lábbal rúgod fel / a hallottakat félresöpörve / hát mi vezet téged, mondd / ha nem ügyeled az igéket / elsodor a város, a közvélemény / rakhatod egymásra a szavakat / fejedre borul az építmény / amit nem építettél, csak hagytad / borítson el a napok hordaléka / mert úszni sem tudsz, azt is / feleslegesnek tartottad  / hát hogy úszhatnál az árral szemben / mikor még a fősodorból is kihulltál / leszakadtál az előre / végzetük felé úszóktól / csak a meder alján landolhatsz / mégsem remélheted a megúszást /  megtalál, amit oda vonzol / a pusztulás vízimadara / kopoltyúiddal már nem érzékeled a végtelent 

úszkálnak mellettem a szavak, kifogom őket / mint hajdan a próféták /megmerítkeztek keserűségeitek tengerében / és szólták az igéket / a halak pikkelyeire voltak felírva / hogy a hit hallásból van, a hallás pedig / az igéből, hát meg kell hallanod / mielőtt kopoltyúiddal süket halnak nem bizonyulsz / minden efemer és hiábavaló / nincs rajta az örökkévaló pecsétje / csak a bélyeg ami azt mondja majd / nem idevaló 

de most, de még, de halld meg kérlek / az isteni igét / szeretlek, hiszen én teremtettelek / én formáltalak, még mielőtt megszülettél / elgondoltalak, füledbe súgtam szerelmem / óvatosan / hogy meg ne halj azonnal / s létrehívtalak a nemlétből  / nekem fényeskedj / legyőztem veled a sötétséget / mi ellenem támadt oktalanul / mert az értelmemből semmi nincs benne / gyere hát ide, hadd öleljelek / itt van a helyed helye a szívemen / én teremtményem / fiamat küldtem érted, hogy megtaláljon / és visszahozzalak

 2017-11-05

Nászta Katalin

 

A bejegyzés trackback címe:

https://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu/api/trackback/id/tr6013180198

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása