Ha életében nem, halálában üzeni most már örökké: a színésznek játszani kell!
Egyszer csak elküldték nyugdíjba. Minden apropó nélkül. Attól kezdve nem járt színházba. Otthonról figyelte vérző szívvel, mit művelnek imádott színházával.
Mikor beszélgettem vele, az akkor nemrég meghalt kollegái felett is úgy szomorkodott, akkor hasított belém, milyen véges az élet. Ez a pálya. De azok a pályatársak a halálukkal búcsúztak a színpadtól. Péterffy Gyula, Pásztor János, Horváth Béla, Nagy Dezső, hirtelen egyszerre sokan. Ildikó még játszott.
Most pedig meghalt. Évtizedekig élt egyedül lepusztult, egyik többszázados régi épületében Kolozsvárnak. És nem tette be többé a lábát a színházba.
Úgy küldték el nyugdíjba, hogy még ereje teljében, bőven játszhatott volna. De már nem fért bele az új igazgatói koncepcióba.
Most meghalt. Tudtuk, hogy ez jön. Megtettem mindent, amit kellett? Ez gyötör. Elmondtam neki az evangéliumot. Imádkozott. Szokott. Templomba is, a mellette levő Farkas utcaiba, amíg járni tudott egyedül, el-elment. Imádságos szíve volt.
Hűtlen szerető a színház. Mint megunt játékszert félredob. Nem vádolok. Állapítok. A bánat, mint a rák, kusza szálaival behálózza az áldozatot.
Szomorkás, búgó hangja volt, de teli bájjal. Ha nőt akartál látni, őbenne megláthattad Évát, az örök, gyönyörű társat. A vágyódó, csupaszív, csupa érzés, csupa játék finoman megfestett vásznát. Semmi kiszögellés, durvaság. A megtestesült anyanő, királynő, szűz kurtizán. Elmondhatatlan. Nem láthattam gyakran, Az öreg hölgy látogatásá-ban, Dürrenmatt darabjában szerepelt meghívott vendégként nálunk, Sepsiszentgyörgyön. Kedve, lénye besűrítette a színpadi, színházi, öltözői atmoszférát. Ahogyan létezett, vonult, szenvelgett, fájt – azt a mindig újra meghódítandó nőideált láttatta, akiért odavagyunk. Hogy olyanok legyünk, mert ilyenek vagyunk, ha nem is mutatjuk, ha el is takarjuk. Ő nem titkolta milyen a nő. Alávetett a férfinak, de épp ezzel egyenlő. Hiszen milyen talapzat nélkül a szobor? Nő nélkül egy férfinak sem hódol senki igazán, ha nincs amin annak megállni büszkén.
Ez volt Vitályos Ildikó. A férfiúság asszonyi mása. A megtestesült légiesség. A hangja, a mozdulatai. Szivárványszépek.
2018-02-09
Nászta Katalin
