Minap levelet fogott a posta. Az, amelyik minden levélről megmondja, továbbítható, vagy bomba van benne. Ebben is, úgy nézett ki, van valami, amit meg kell vizsgálni, mielőtt átengednék. Íme, mi volt benne: 

Kedves Isten,

tudod, valahogy úgy képzeltem el ezt a világot, amiben ideadtad az embernek a törvényt, hogy ha nem is tartja be, de legalább van mitől eltérnie. Még ez is egy iránytű. De most, mióta kiáradt a kegyelmed, a törvényt egyre kevésbé veszik figyelembe, és a szabadság ürügyén utat engednek a káosznak. Én értem, hogy már betöltötted azt, a kereszten, és ránk már nem vonatkozik, akik kegyelmed alatt élünk, de mit kezdjünk a világgal, ami körbe vesz, és a fejünkhöz vágja azt? Azaz, hogy mindent szabad?

Látod, most választások lesznek országunkban, és tudom, te minden apró kis részletre is figyelsz, de mit tegyen az ember, aki Téged megismert, választania most mégis muszáj lesz? Nem jó egyik oldal sem, sem a jobb, sem a bal, és középről téged kiebrudaltak, vagy figyelmen kívül hagynak. A törekvés számít egyedül, tudom, te a szívek vizsgálója vagy, de mondd, mit kezdjünk egymással, ha ilyen hatalmas a zűrzavar? Nem akarom az idegenek erkölcseit, halálkiáltásait a fejünkre, mikor ideköltöznek, de azt a határtalan szabadságot sem, ami mindent megenged, pedofíliát, gender elméletet, szabad szexet.

Hallom üzeneted minden újságból, színházi előadásból, a kérdést nekem szegezed – kit választasz? és egyre kevésbé tudom, abban a helyzetben vagyok még, hogy megtehetem? A jobb oldalon ott a te törvényed, még ha színleg is, de igazodni lehet, a balon csak a mindent, ezt is elsöprő szabadság, ami parttalanná teszi az életet. Nincs egy ember, de kettő sem, akit követni lehetne, csak a hangzavar, az a nagy, amit már Illyés Gyula is megírt, az nőtt nagyobbra. És az érvek, amik törvényed mellett szólnak, egyre hamisabban, képmutatóktól, képmutatóbban hangoznak el, de ettől még minden igaz bennük. Hogy azt kell cselekednünk, ami azokban írva van. Nem muszájból, persze, de mégis abból, ha élni, rendben, csendben akarunk. Csakhogy az a kormányon ülő akarat mind zsarnokibbá nőtt, s a kezünk alatt!

Elvégeztetett, mondtad, s azt is, „bízzatok, e világon nyomorúságtok lesz, de én legyőztem a világot” – Ó, Urunk, add, hogy értsük s higgyük jobban a világod, ami odafent van! Mert az ember azt kérdi, jól van, én hiszek, de akkor mondd meg nekem, kiben, kinek higgyek itt lenn? És választ erre csak te adhatsz nekünk, Uram.

Nem voltam még ilyen éles helyzetben, innen és onnan ráncigálnak a barátok, és szétszakadnék, ha mind követném őket.

egy jóbarátod

És milyen hamar megérkezett a válasz! Íme_

http://divinity.szabadosadam.hu/?p=19835#more-19835