Ha megszólalsz megismertetsz.
Higgins professzor felismerte honnan származik, aki megszólal. A nyelv fontosságára irányította a figyelmet.
Mennyire meghatároz, bemutat, kijelent téged, ki vagy, mikor megszólalsz. Mi jön ki belőled, hogyan.
Károli Gáspár nyelvén olvasva a Bibliát, az első versem, aminek első soraira emlékezem, ő ihlette. Elveszett. De a kezdő sorokra emlékezem: Úgy volt Noénak három fia, ahogy három az Isten igaza…
Akkoriban megragadott Jáfet sorsa, akitől származnak az európai népek.
A nyelv fontosságára az én sorsom is odafigyeltetett, hiszen annak őrzőivé rendelt bennünket itt. Az írással, a szólással, a színjátszással.
De a nyelv nem lehet ellensége egy másik nyelvnek. Abszurdum.
Apám mindig azt mondta: annyi ember vagy, ahány nyelvet tudsz. Ezt nem felejtettem el. És ezzel a nyelvek barátságára szólított. Az ember, ha már egy élete van, lehetőleg több ember helyett szeretne élni. És így van ez a nyelvek ismeretével.
Egy nyelven belül is.
Ezzel itt találkoztam, Székelyföldön.
Mennyire jellemző, milyen indulat lakozik a nyelvek mélyén!
Tamási nyelve is ezért volt számomra különösebb.
Pilinszkyé is.
Mind közelebb vonzott magához az Isten. Akit nem ismertem, csak a képviselőivel vitatkoztam még itt Sepsiszentgyörgyön.
Ma reggel a Filippiekhez szóló levelet olvastam el, egyhuzamban, és megítélt az Úr belőle engem. Legszívesebben ezt olvasnám fel nektek, mert mindenem, amim van, ami lettem, amit írtam, annak köszönhető, hogy Találkoztam az Istennel.
Ma már sokan elmondhatják ezt, komoly hívők, komolytalanabbak, igaziak és képmutatóbbak.
Pál apostol azt mondta: csakhogy minden módon, akár színből, akár szívből, a Krisztus prédikáltatik, és én ennek örülök és örülni is fogok.
Én is így vagyok ezzel.
A nyelvhez pedig illenie kell a cselekedetnek. A nyelvet az indulat szabja ilyenné vagy olyanná.
Nemrég olvastam Tudor Arghezi versét Ferenczes István fordítása révén, de románul is, és megcsapott, megindított az a lelkület, ami belőle árad. Otthoni! Dallama rokon! Testvéri. Nincs benne gyűlölet!
Az Isten nem magyar, nem román, nem francia. Minden nyelven szól, és mindenkihez. A lelkület, a Lélek jelenti ki Őt. A Lelkén keresztül, segítségével lehet találkozni Vele.
Ehhez nekem el kellett mennem innen. Hogy tisztán halljak. Hogy meztelen legyek. Nem vihettem magammal semmit. A múltam itt maradt, az eredményeim itt maradtak. Ott már csak az számított, én ki vagyok.
Hát erre kellett nekem a feleletet megtalálnom. És ehhez segített OTT hozzá az Isten. Akit végre igazán meghallhattam. Mert a fülemet megnyitotta. És a szívemet felnyitotta. És engedett belé látnom nekem magamnak is. Nem volt ott semmi szép. Ami igen, az vágyakozás volt. Istennek a hiánya. A tökéletesnek a hiánya.
Amit Ő, a nagylelkű, nagylelkűen betöltött.
Ezért nincs semmim, amivel dicsekedhetnék, Rajta kívül.
2018-04-13
Nászta Katalin
