A halálból élet támad

csak egy szóra...

2018. jan 19.

Jelöltség

írta: stephy-alias:Nászta Katalin
Jelöltség

cseke_peter_portrek.jpgCseke Péter fotója /Forrás: http://kafe.hhrf.org/?p=70594/

 

Megjelölt madarak vagyunk. Porba dugnánk a fejünket, de egész gyönyörű testünk látszik. Hiábavaló kísérletünk az elbújásra.

Nem tudok kibújni a világ most-ja alól. Érzem a türelmetlenséget, amivel az ember pontot akar tenni minden probléma végére. És nem tud. Muszáj kimondania  válaszát, amit maga is elfogad, amivel azonosul, amit vállalni képes.

2018-01-19

Nászta Katalin

Tovább Szólj hozzá

2018. jan 18.

Kiegészítés a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház Caligula helytartója előadásáról írt írásomhoz

írta: stephy-alias:Nászta Katalin
Kiegészítés a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház Caligula helytartója előadásáról írt írásomhoz

Amit írtam, megírtam – mondhatnám Pilátus szavaival, újra olvasva Székely János remekművét, minek utána megírtam a zalaegerszegi előadásról elismerő kritikámat. Caligula helytartója színdarab szövege nem esett át olyan mértékű változtatásokon, mint írtam cikkemben. Magam is meglepődtem, milyen érdekesen működik az emlékezet. Az előadás sodró ereje, lendülete azt az érzést keltette bennem, mintha túl gyorsan történnének a dolgok, átugornak bizonyos szövegeket, épp a gondolat-viadal üteme végett. Tévedtem. A rendező semmit nem vett ki Barakiás szájából. A szöveg szóról szóra, teljes mértékben elhangzik. Amire viszont nem terjedt ki az írásom, bár ott tolakodott a toll hegyen, de mégis lemaradt, az a láda szobra, amit ...

Tovább Szólj hozzá

2018. jan 17.

Beszélgetések margójára

írta: stephy-alias:Nászta Katalin
Beszélgetések margójára

  trees_11.jpg

 Csak ha felülemelkedsz a napi ilyen-olyan gondokon, és felülről nézel mindenre – akkor lehetsz, ha van rá képességed – objektív.

Radnóti látószöge: „ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj” még nem elég, mert a földre összpontosít. Magasabbra kell szállni. És már ezt is tudja az ember: szemlélheti a Földet az űrből, még csak fel sem kell repülnie hozzá. Csakhogy ez sem elég. El kellene vonatkoztatni magunktól, aki ott lenn marad, függetleníteni kell magunkat, érezve egész lényünkkel, milyen aprók azok a gondok, problémák, amik egymásnak uszítanak minket.

Elég volt megmászni az Omul-t, felkapaszkodni a Malaiesti oldalain, kizzadva a lenti port, kiemelkedve a benzingőzös levegőből, és jelentéktelenné ...

Tovább Szólj hozzá

2018. jan 14.

CALIGULA HELYTARTÓJA | Hevesi Sándor Színház | 2017-18

írta: stephy-alias:Nászta Katalin
CALIGULA HELYTARTÓJA | Hevesi Sándor Színház | 2017-18

 

Vannak darabok, amiket nem lehet elrontani. Székely János, erdélyi gondolkodó színdarabja is ilyen. 

( Székely János  ( Torda 1929 március 7.  –  Marosvásárhely 1992 augusztus 23. ) a  20. század  második felében a magyar irodalom sokoldalú egyénisége, költő, prózaíró, drámaíró, tanulmány- és esszéíró, műfordító) 

 Azért nevezem így ezt a kiemelkedő szerzőt, mert olyan témára adta fejét-szívét-tollát ezzel a színdarabbal, ami nem hagyhat közömbösen senkit, aki érteni szeretné a világ dolgait és benne a sajátját. Csupa közhelyt írhatnék, amelyek mindig túlélik az embert: a hatalom és a szabadság kérdése, a hit és az uralkodó intézmény viszonya, az Isten és istentelenség viadala, ...

Tovább Szólj hozzá

2018. jan 10.

Testet ölt a szó

írta: stephy-alias:Nászta Katalin
Testet ölt a szó

 

trees_20.jpg

Az én világom akkora, amennyit átéltem, leéltem, megéltem. Mondhat ki-ki, amit akar. Nekem akkor is ilyen, ha más mást mond. Fájt, ha nem írtak helyesen az emberek, mert tudtam, hogy akkor nem is értenek jól. Örültem, ha találtam olyan embert, aki azonos hullámhosszon rezgett velem. Ha ölelő, és nem taszító volt felém tett mozdulata. Képes volt várni, és elvárás nélkül elfogadni, amit kapott. Nekem a másik ember jelentette mindig a világot. Ketten kiteljesedtünk az időben, térben. Még ha soha nem is találkoztunk élőben. Értheti, aki már elolvasott egy jó könyvet életében, vagy látott egy jó képet egy kiállításon, vagy meghallgatott egy dalt, egy verset valamikor, valahol, valakitől. Ezek eltéphetetlen szálak, kifeszülő ...

Tovább Szólj hozzá

2018. jan 05.

Párhuzamok

írta: stephy-alias:Nászta Katalin
Párhuzamok

tel_a_szolosben.jpg

Olvasom Hans Habe: A küldetés című könyvét. Évtizede fekszik a polcomon. A második világháború kirobbanása előtti időről szól. A zsidók tömeges kivándorlása és befogadási kényszerének előzetes tárgyalásairól az Evian les Bains-féle konferencián.

A párhuzam önkéntelenül adódik. Ma is bevándorlók ostromolnak, befogadásukról tárgyalnak, vitatkoznak a világ államai.

Mint valami kereskedelmi adok-veszek ügylet, kínálat, kereslet szerepelnek az egyes embercsoportok. Megvizsgálják, kit, miért lehet, kell(ene) befogadni, kit lehet elutasítani. Ki mennyit ér. A zsidókat szinte kilóra mérték, meghatározott pénzösszeggel megválthatóvá, ideiglenesen. Amíg ezt a katasztrófális helyzetet túlélik.

Sántít a párhuzam, mint ...

Tovább Szólj hozzá

2018. jan 04.

Mi Atyánk, aki vagy a mennyekben - ének

írta: stephy-alias:Nászta Katalin
Mi Atyánk, aki vagy a mennyekben - ének

http://es.gloria.tv/?media= 479543

 

Hiszem, hogy hallják odafenn!

Ilyen, amikor összeállnak a csodálatos hangú kórusok,a nagy szólista Andrea Bocelli , ​​ a nagy zenekar és  finom,visszafogott hangon énekelik el a Miatyánkot,  óangol nyelven, spanyol felirattal

 - ezt európai kultúrának nevezzük  

 

Tovább Szólj hozzá

2018. jan 02.

TÁNC

írta: stephy-alias:Nászta Katalin
TÁNC

Néztem a Duna csatornán, hogy ropják a csárdást a férfiak, leányok. Székelyek voltak, fiatalok, erősek, büszkék. A férfiak délcegen forgatták a lányokat, a lányok, mint a fűszál, simultak kezeikbe. Csupa erő, lendület, élet. Teremtő öröm. Ahogy a férfi pörgeti asszonyát, ahogy a tulajdonos játszik tulajdon felével. Ragyog keze között a lány. Kivirul. Rózsa. Szegfű. Bazsalikom. A férfiak talpa alatt ütemesen dobog a föld. Felemelt karjaikban szeleket befogó indulatok. Surrognak a szoknyák a pergő lábak fölött. Cikáznak a bakancsos lábak a levegőben. Szálegyenes derekak forognak, erős kezek között. Egyenes fejtartások emelik tekintetüket a világra. Szélesen, magasan, szét és fölfele árad tagjaikból a muzsika. A székely ...

Tovább Szólj hozzá

2017. dec 27.

Jegyzeteimből

írta: stephy-alias:Nászta Katalin
Jegyzeteimből

1.

Ha most nem ír az ember, akkor mikor, igaz? Az egész kereszténynek nevezett világ karácsonyozik, így vagy úgy. Van aki a kisjézusnál ragad le, mások várják és örülnek amikor "megszületik" ezen a karácsonyon is a megváltó, és megint mások nem vesznek tudomást az ünnep szakrális jelentéséről, csak élvezik, hogy van, mint azok, akiknek mindegy honnan, csak legyen valami az "asztalon"...

A karácsony nekem is csak egy ünnep volt, de a legnagyobb, kisgyermekként. Mi az angyalt vártuk, nem "jézuskát". Azt hiszem engem Isten óvott meg ezektől a vallásos körítésektől, félremagyarázatoktól, nem pontosított dolgoktól. Nálunk apámról derült ki a leghamarabb, hogy ő az angyal, mikor észrevettem egyszer az ablak előtt a karácsonyfával, ...

Tovább Szólj hozzá

2017. dec 13.

MEGBOTRÁNKOZTATÁS

írta: stephy-alias:Nászta Katalin
MEGBOTRÁNKOZTATÁS

 

  Csak tudomásul kell venni, az ember megöregszik. Ehhez illendően kell viselkednie. Nem ujjonghat, mint a fiatalok, csak disztingvált mosollyal fejezhet ki bármilyen átlagosnál nagyobb örömet, szomorúságot. Egyszerűen csak azért, mert nem áll jól neki már. Kicsit lehajló fejtartással, derűsen szemlélni az elkerülhetetlen vég irányába haladó életet. Úgy általában. Szelíd beletörődéssel.”

 

Ez a halál etikettje.

 

De az élet nem így tesz. A legváratlanabb pillanatokban és helyeken üti fel a fejét, és mondja: rajtam nem tudsz kifogni. Én hozok létre mindent. Még téged is, nyomorult halál. Nem lennél, ha nem lennék, az elsőbbség az enyém. Mert előbb vagyok mindennél. Én hoztam létre mindent, és téged is én ...

Tovább Szólj hozzá

2017. dec 07.

...kinek ki az istene...

írta: stephy-alias:Nászta Katalin
...kinek ki az istene...

Tudod, kedves naplóm, nagy zavarban vagyok. Egyre összevisszább minden. Régen világos volt, kik az elnyomók, kik vagyunk az elnyomottak, és nőttünk is, mint a pálmafák, a súly alatt. Mégsem utáltam azokat, akik elnyomtak. Valahogy éreztem, hogy nem az egyes ember, hanem egy rendszer nyom el bennünket, próbál emberteleníteni, de nem sikerül neki úgysem. Szerettem a román embert is, a székelyt is, a magyart is, a szászt is. Mások voltak, érdekesek, ettől volt színes az a világ. Csak aztán egyre nehezebbé tették az életünket, és eljöttünk. De nem idegenbe! gondoltuk akkor, és így is volt. Magyarok közé jöttünk, hogy a gyermekeink elnyomás nélkül nőhessenek fel. Milyen naivak voltunk! Vigasztal a tudat, hogy mindenki ilyen volt, nálunk ...

Tovább Szólj hozzá

2017. nov 30.

Az éden elvesztése

írta: stephy-alias:Nászta Katalin
Az éden elvesztése

13268089_482845541905321_32595817057448571_o.jpg

 

A ’80-as évek második felében mutattam be Ha élni akarunk c. lírai oratóriumot- Illyés Gyula: Az éden elvesztése, Pilinszky János és Kányádi Sándor válogatott verseivel. Az Illyés mű már több mint tíz éve foglalkoztatott, a téma, az írás előadhatósága okán is. Pilinszky verseire jóval később bukkantam rá, kedves és már néhai kollegám, Visky Árpád ajánlására. Kányádi pedig elmaradhatatlan költője volt életemnek. Akkor nem is fogtam fel teljes valójában, mire vállalkoztam. A hályogkovács módszerével vágtam bele, érzéseimre, akkori értelmi képességemre hagyatkozva, féltvén ezt a gyönyörű földet, amit egy őrült tönkre tehet. Egy atombomba felrobbanhat – még ha csak véletlenül is – és vége mindennek. ...

Tovább Szólj hozzá

2017. nov 12.

METOO

írta: stephy-alias:Nászta Katalin
METOO

52536923-velencei-maszk-jester.jpgMicsoda képmutatás! 

Mint véres lepedőt, lobogtatják a színházban, művészi szakmában elkövetett zaklatásnak nevezett eseményeket, mint véres kardot, emelik magasba az erkölcsös közvélemény nevében.

A színház feladata mindig is az volt: tükröt tartani a világ elé, hogy az végre meglássa magát benne, és letörölje arcáról, ami nem odavaló.

Mit háborog az ember látványosan azon, amit a köznapi, civil ember nap mint nap elkövet, még csak nem is hivatásához köthető „tanulmányból”, csak pusztán zsigeri romlottságból.

Cirkusz az egész világ, már nem is színház.

Ha szembe nézne mindenki a saját életével, nem tudná elkendőzni a sok hasonló dolgot, ami vele is megesett, vagy amit ő követett el mással. Csak ez ...

Tovább Szólj hozzá

2017. nov 11.

Nekifutások mentén

írta: stephy-alias:Nászta Katalin
Nekifutások mentén

kat35344c-899x600.jpg

https://www.zaol.hu/kultura/helyi-kultura/irodalom-tarsmuzsakkal-2196153/#

Pannon Tükör lapszámbemutató  

Gyorsan váltakoznak a szerkesztők a lap élén. Vagy nem olyan gyors ez a tempó?

22 év, 130 lapszám, az ötödik főszerkesztő. Kitüntetések, emléklapok, díjak, kiemelt költők, elsüllyesztett tehetségek, mikor épp kinek milyen kapcsolatai vannak, hogyan alakulnak. Ott voltam a lap születésénél. Pék Pál volt az első főszerkesztő. Ő költő volt, ismert mindent, ami a költészettel kapcsolatos, rá kellett bízni, és nehezen vállalta. Jobb írni, mondta. Igaza volt. Utána Czupi Gyula következett, őt személyesen már nem ismertem, pályám más irányba haladt akkoriban. Majd Péntek Imre következett, ugyancsak költő, író, akinek ...

Tovább Szólj hozzá

2017. nov 07.

Interjúm Farkas Ignác színművésszel a Hetedhéthatárból

írta: stephy-alias:Nászta Katalin
Interjúm Farkas Ignác színművésszel a Hetedhéthatárból

 

 

kean_a_szinesz_c_darabban_farkas_ignac_pap_lujzaval_1.jpgNyári beszélgetés Farkas Ignác, Jászai díjas színművésszel – a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház immár örökös tagjával

Mikor áttelepültünk Zalaegerszegre Sepsiszentgyörgyről és első szerepemben partnerem volt, Farkas Ignác, a nálam majd tíz évvel fiatalabb színész olyan megértő, elfogadó magatartást tanúsított felém, amivel a kezdeti – nem kis izgalmakkal járó – lépéseimet sokban segítette. Akkor is nyilatkoztam segítőkészségéről, mennyire jól esett, mára pedig egyértelművé vált: erre született. Másokat, ilyen-olyan kezdőket eligazítani a pályán, bátorítást nyújtva az ezerarcú szörny, a közönség ellen, aki ahogy felmegy a függöny barátoddá válik. Szolzsenyicin: A kopasz és a lágerkurva ...

Tovább Szólj hozzá

2017. nov 05.

Sofóniással, Habakukkal

írta: stephy-alias:Nászta Katalin
Sofóniással, Habakukkal

 türelemre int az isteni szó / engedelmességre a felsőbbségek iránt / óv a lázadástól, az öléstől / csak az ölelést engedi, meg az igaz szót / önmérsékletre és önmegtagadásra hív / ne csak azt nézd, ami a szemed előtt van / józanságra és szorgalomra / becsületre, megbízhatóságra / de kitartásra / mindenekelőtt / mert mindeneket próbára tesz az Úr / hogy mondhatod hát, hogy nem számítnak

a cselekedetek, mikor azok nélkül / hamvába hal a hit - mintha / a tettek tartanák életben / és így van, a mozgásban élet rejtőzik 

annyira testreszabott az életed / évekig jársz a zsinagógába / vagy a templomba istentiszteletre / itthon meg két lábbal rúgod fel / a hallottakat félresöpörve / hát mi vezet téged, mondd / ha nem ügyeled ...

Tovább Szólj hozzá

2017. nov 01.

Versem a káfé-főnixben

írta: stephy-alias:Nászta Katalin
Versem a káfé-főnixben

Nászta Katalin: Halottak napi

Illene írnom valamit halottak napja alkalmából
de csak az jut eszembe, hogy babonák napja, csütörtököt
mond bennem az empátia, mert nem a halottakat sajnálom
Jézus is azt mondta, mikor az asszonyok siratták keresztútján
ne engem, magatokat sirassátok, hát valahogy így érzek én is
mert felőlünk lehet még reménység , a holtakkal már nincs mit
kezdenünk, az emlékük is minket nehezít, nem tudunk felnőni
a feladathoz, ők sem bírtak teljesíteni, csak a hatalmas
szomorúság takarja be a sírokat, miközben a gyermek meghúzza
szoknyád, anyu vegyél nekem mézeskalácsot, marcipánt
könnyebbült sóhajjal fordulsz vissza, eleget tettél a szokásnak
már nem is boldogtalanul, nevetgélve indultok haza
elmegyünk, gondolod, ...

Tovább Szólj hozzá

2017. okt 30.

Egyszerű - bonyolultabban

írta: stephy-alias:Nászta Katalin
Egyszerű - bonyolultabban

Ha azt mondom 67 évesen, hogy: szocialistának születtem, akkor arra gondolok, akik olvassák értik, hogy ez a mondat nem csak egy értelmet hordoz. Kivált, ha ez egy vers-értékű rövid szösszenetben olvasható. De ha valaki meg akarja nekem magyarázni, akkor arra azt mondom: Igaza van. Költői túlzás ez. Csak mert fáraszt a hiábavaló okoskodás. Érti, aki érti.

Egyszerű-bonyolultabban

Szocialista világba születtem. Áthatott a mindenki egyenlő, mindenki szabad, egyforma jogokkal és kötelességekkel járó életfelfogás. Természetes közegem volt, a sportban, a tanulásban a teljesítmény számított, az pedig tőlünk függött, nem örököltük... Később tanultam meg, mit jelent a szocializmus, de nem csak én, mindenki tanulta azt, amiben élt. A ...

Tovább Szólj hozzá

2017. okt 29.

Marton-jelenség apropóján

írta: stephy-alias:Nászta Katalin
Marton-jelenség apropóján

 

 a.

 Jézus azt tanítja nekünk, akik követjük

hogy az egész világ nyög, haldoklik, pusztulásra ítélt

az ember már halottan jön a világra

nem tud semmi jót cselekedni, ami maradandó volna

csak emlékeiben él az édeni lét

minden szebb vágya, álma onnan ered

csak az utat nem bírja megtalálni

mert meghalt, de még el nem temették 

újra kell születni ahhoz, hogy ezt a világot legyőzhesd 

mikor eljutott hozzám az üzenet a megváltásról

már majdnem minden bűnt elkövettem, amiről

csak sejtettem, hogy az, de nem éreztem súlyát

mint aki a mérleg serpenyőjének csak egyik tányérját

ismeri – persze, hogy elúsztam, elvesztem, nem találtak

meg, az sem volt, aki keressen, csak miután

befogadtam, ...

Tovább Szólj hozzá

2017. okt 27.

Lackfi János és a gyerekek

írta: stephy-alias:Nászta Katalin
Lackfi János és a gyerekek

  Nyílt irodalomóra Lackfi János vendégtanárral általános iskolások számára  

Könyvtár. Kétosztálynyi gyermek. Nap süt be az elhúzott függönyökön keresztül. Délelőtti előadás. Lesz délután is.

A költő kiteszi saját versköteteit az asztalra, nyitott laptopján böngész. Nem egy hagyományos előadás, nincs senki még a teremben, csak én. Értetlen kedvességgel néz rám a tanárnő, ugyanúgy mosolygok vissza, nem értem, miért néz így, jöttem megnézni, mondom, jó, feleli kedvesen, hoz nekem egy gyermekjegyzettömböt, tollal, amin jegyzetelhetek, mert kérek tőle egy üres lapot, elfelejtettem hozni magammal. Egy órája szólt az újságíró ismerősöm, hogy lesz egy Lackfi előadás, jövök-e.  Jöttem. Még úgysem láttam ...

Tovább Szólj hozzá

2017. okt 26.

EVITA Zalaegerszegen a Hevesi Sándor Színházban

írta: stephy-alias:Nászta Katalin
EVITA Zalaegerszegen a Hevesi Sándor Színházban

Evita Zalaegerszegen a Hevesi Sándor Színházban

 

Miért játszik az ember? Miért színész? Miért ír színdarabot, és adatja elő a közönségnek? Az előadás után újból ezeket a kérdéseket tettem fel magamnak.

Mert hat, nem hagy közömbösen, felkavaró, elképesztő, mélységesen elgondolkodtató amit láttam, halottam. És mindez zenébe csomagolva. Musical. Ülök a széken, másodszor nézem az előadást, és az életemen tűnődök. Nem argentínai vagyok, de szeretem a dalt, ami róla szól. Mert Argentína én is lehetek, ha nem is így nevezik a szülőföldemet. Tudom, milyen az, amikor a nép kénytelen azt tenni, amit diktálnak neki.

Tim Rice, a szerző, Evita alakját összegyúrta Juan Perón két feleségéből, Eva Duarte és Isabel ...

Tovább Szólj hozzá

2017. okt 22.

Olvasó/néző naplómból

írta: stephy-alias:Nászta Katalin
Olvasó/néző naplómból

  mottó

  legyetek jó fák szól az ige / mindig arra gondoltam ha én fa vagyok / kik az én gyümölcseim / ha dolog vagyok lehetnek csak gyümölcsök / de ha személy akkor azok a dolgok fiak vagy lányok / csak azt kell eldöntenem mi vagyok / amikor ki nem vagyok

 2017-10-22 

Egy szenvedélyes színésznő – Jászai Mari

Egy szenvedélyes parvenü – Eva Peron

Komoly hatások érnek mostanában.

Nem akarok párhuzamot vonni kettőjük közt, de elgondolkodtat az az indulat, ami ilyen magasra tudja vinni egy-egy ember sorsát. 

S a nép, a plebs, a közönség rajongva csügg imádottján. Kiharcolta magának ezt a piedesztált. Ott lenni a csúcson! Az a valami! És az emberek is ezt szeretik, mind arra vágynak, hogy őket dicsőítsék. Aki ...

Tovább Szólj hozzá