A halálból élet támad

csak egy szóra...

2017. már 30.

Rosmersholm és a palack szelleme

írta: stephy-alias:Nászta Katalin
Rosmersholm és a palack szelleme

http://kafe.hhrf.org/?p=60552#more-60552http://kafe.hhrf.org/?p=60552#more-60552

Tovább Szólj hozzá

2017. már 27.

Egyetlenem

írta: stephy-alias:Nászta Katalin
Egyetlenem

 

kazmer_festmenye.jpg(Kurta Kázmér: Fények az erdőben)

Nem ítélhetek el senkit. A világban pedig mindenki állandóan elítél mindenkit.

A dolgokat megítélni sem lehet anélkül, hogy ezzel ne ítélnéd meg az embereket, akikhez a dolgok fűződnek. Semmiképp sem maradsz ártatlan. Lehetetlen annak lenned.

Megszeretek egy látásmódot. Egy törekvést, ahogyan valaki felölelni próbálja a világ egy szeletét, és eközben Isten ujjnyomait tapogatja ki, bár maga sem tudja, mit tesz. Később kiderül, hogy az emberhez tartozó látásmóddal ugyan semmi baj, csak a reagálásaival az élet különféle dolgaira. Mert a szemrevételezés nem azonos azzal, ahogyan cselekszünk látás után. E tekintetben nincs egyetlen bűntelen ember sem. Ezért mondja az Írás, hogy a látás ...

Tovább Szólj hozzá

2017. már 22.

A színész műhelye: Csíky Ibolya színművésznő

írta: stephy-alias:Nászta Katalin
A színész műhelye: Csíky Ibolya színművésznő

 

csiky_ibolya.jpg

Csíky Ibolya

                                               “Ez az a hely, ahol otthon érzem magam.”

 

Nagyváradon vagyok, az egyik legszebb, legkellemesebb teremtéssel, aki most nyit nekem ajtót. Csíky Ibolya mögött két – saját! – gyermek rakoncátlankodik, Andrea és László. Megöleljük egymást. Aztán bemegyünk a szobába. Nézem Ibit. Alakja még nem kapta vissza eredeti formáját a második szülés után. Őt ez nem bosszantja . Úgyis lemegy, ha dolgozom,- mondja.  - A Káin és Ábel alatt is tíz kilót fogytam.

                Különös szépségű színésznő. Ívelt szemével barátságosan néz rád. Telt ajkú, szép vonalú arca, mint egy nagy adakozó szív. És ...

Tovább Szólj hozzá

2017. már 12.

Cseke Gábor - erdélyi magyar költő, ujságíró, szerkesztő

írta: stephy-alias:Nászta Katalin
Cseke Gábor - erdélyi magyar költő, ujságíró, szerkesztő

 

Cseke Gábor verse

 

20. Olvasó (napló)

kezemben könyv bennem meg szívszorongás
körülölel a bágyadt nyári zsongás
túl minden szándékon és reményen
hogy eldadoghatom a véleményem
méghozzá szabadon és hamar:
mért taszít és vonz a Torokcsavar
melynek szerzője Gergely Tamás
és stílusa ugyancsak disszonáns;

faltam betűjét lélekszakadva
hol szügyig szennybe rántott hol a magasba
szállt velem és nem gondoltam másra
csak a jó öreg köznapi logikára
melynek fogai egytől egyik rendre
beletörnek a rejtett történelembe
és csorbaságán át rámzúdul a szenny a vér
a féligfőtt gondolat az erőszak a tér-
görbület a glóbusz minden jaja-baja
torzult lelkek se éjjele-se nappala
gyilkos bosszúja nemtelen halála
nemi gyötrődés ...

Tovább Szólj hozzá

2017. feb 22.

Nehézvíz

írta: stephy-alias:Nászta Katalin
Nehézvíz

http://kafe.hhrf.org/?p=59287#more-59287

 

Nehézvíz

 

„álmaink, mint a rozsda foltja      

eltűnnek a múló időben

de te Isten bértollnoka

engedelmeskedtél-e az Igének?”

 

1.

megbocsáthatsz annak, aki él

veled volt fogoly, lágerben élt

kápónak hívták, annyi volt, mint te

nem Saul fia volt, esetleg Lenke

a háborút ugyanúgy túlélte, él

anyja veszett oda, apja is, lehet

háború után férjhez ment

gyermeke lett

benned éjszaka lidérces álmokban

köszön az iszony

fogad kopik a csikorgástól

nappal dühöngve észleled magadon

az őrület hagymázas habzásait

vagdalkozol, ütsz, elzárkózol végleg

pokolba kívánod az örökséget

hogy benned virágoztak ki

temetetlen ...

Tovább Szólj hozzá

2017. feb 22.

Értelmező kézi szótáramból

írta: stephy-alias:Nászta Katalin
Értelmező kézi szótáramból

 

Az istenhit gyakorlatilag belenyugvás a megváltoztathatatlan dolgok menetébe. Bízd rá magad abban, amin nem tudsz változtatni. Viseld el abban a tudatban, hogy Ő mindent tud felőled, és megadja a kimenekedést, ha már nem bírnád elviselni. Igazából a hit fegyverletétel. És felöltözése mindannak, amit megígért a benne hívőknek. Mindenen csodálkozom és semmin sem csodálkozom.

A világot sajnálom, miközben nem sajnálkozom rajta. Nem örülök a vesztének, de örülök, hogy elmúlik. Szeretem az embereket és azt is szeretem, hogy Isten ítéli majd meg őket, nem én.

Az Istenben való hit egyetlen cselekvő része az evangéliumhirdetés. A többi passzív létezés, elszenvedés, passzív öröm az Ige tanulmányozásában, amiben nem részesek ...

Tovább Szólj hozzá

2017. feb 15.

Ma hajnalban A Dunánál soraival ébredtem

írta: stephy-alias:Nászta Katalin
Ma hajnalban A Dunánál soraival ébredtem

Bármit írok, írhatok, csak széljegyzet lehet a kultúra, a költészet margójára. A nagyok mindig tudtak egymásról. Felismerték szavaikban, műveikben a szellemet.  A vers, ha vers, tetten éri benned az embert. Belőled szól, téged mond, helyetted nyitja ki a száját.

Pilinszky József Attilát a legmodernebb „élő” költőnek tartja. Mozarti tehetségű és jézusi sorsú – írja.

Azt írja Pilinszky: „A művészet kifürkészhetetlen sorsa a töprengés, a vonulás, mint a vizek sorsa. Az írás felebaráti szeretet. A „feladat”: az árokszélen hever, sebekkel borítottan, tehetetlenül.”

S még ezt is: „ ... a művészet továbbra is a hitelesség, és nem az őrület gyümölcse. S hogy a lángelme az őrületnél is hitelesebb és ...

Tovább Szólj hozzá

2017. jan 21.

A magyar kultúra előnapján

írta: stephy-alias:Nászta Katalin
A magyar kultúra előnapján

  Széljegyzet a Százötven Zsoltár (Vörös István) margójára

(Pannon Tükör legújabb számának bemutatója apropóján Zalaegerszegen)

Vártunk elég sokáig, mert nagyon összesűrűsödtek a programok: színházi bemutató (Én és a kisöcsém a Hevesi Sándor Színházban-Halasi Imre rendezésében), Konok Tamás kiállítása a Keresztury VMK Gönczi galériájában, meghívott vendég többek közt Spiró György), a Kosárlabdáért Zala megye díjának átadása, és akkor még a Pannon Tükör legújabb számának is a bemutatója. (Talán fel sem soroltam mindet.) Legalább a benne szereplő szerzők eljöhettek volna. No, de azért a színházi bemutató rendezője csak tiszteletét tette, - igaz, sokat nem jegyezhetett meg Vörös István beszámolójából, ...

Tovább Szólj hozzá

2017. jan 18.

Széljegyzet, mert még van szél, amire jegyezhetek

írta: stephy-alias:Nászta Katalin
Széljegyzet, mert még van szél, amire jegyezhetek

Mikor kezembe vettem a Bibliát, először az fogott meg, hogy milyen egyszerű és mégis félresöpörhetetlen mondatok vannak benne. Banálisan igazak. Mert  ami nyilvánvaló az mindig banális.

Mikor fiatal voltam a világot, az engem bénító rendet felrúgó igyekezetemben szét akartam feszíteni ezeket a banális határokat. Úgy éreztem, gondoltam, hogy azokon túl van valami, amitől minden más lehet és lesz, ha elérem.

De azt sosem akartam, hogy arról az alapról elszálljak, amin állok. Még akkor sem vágytam erre, amikor az első földrengést átéltem. Mire szállnék vissza ugyanis?

Kiruccanásnak gondoltam minden próbálkozásom, amivel a világ szövetét felfejteni próbáltam. És azt hiszem ez így is van rendjén.

Ma már nem ez a trend. ...

Tovább Szólj hozzá

2017. jan 15.

A színész műhelye - Barkó György

írta: stephy-alias:Nászta Katalin
A színész műhelye - Barkó György

 

 

gobbi_hilda_dij_atvetele_barko_gyorgy_szinmuvesznek_2014ben.jpgBarkó György

 1983-ban készült beszélgetés

“Előadásban sosem az a fontos, mi történik körülöttem. Ami „bent” történik, az a fontos.”

 

                Barkó Gyurihoz mentemben beállítottam Gergely István és Cseh Gusztáv* műhelyébe. Cseh Guszti még nem volt ott, Gergely Istvánnal beszélgettem s néztem a sok szebbnél szebb plakettet. Mondom neki, mire készülök. Szigorú lesz az arca, szinte megfélemlít: - De aztán legyen is valami belőle, ne csak ígérgessetek állandóan! Csináljatok is valamit! Írd meg, aztán beszélgess róla.

                Nagyon elszégyelltem magam. Hirtelen úgy tűnik semmit sem csináltam, mióta nem találkoztunk, annak pedig már jó pár éve. És bizony ...

Tovább Szólj hozzá

2017. jan 15.

A színész műhelye - Varga Vilmos

írta: stephy-alias:Nászta Katalin
A színész műhelye - Varga Vilmos

   bh_okt_17_19_negyszemkozt_2varga_vilmos_villon-estje.jpg

 

Varga Vilmos

 

 „Szerepterhes az ember a munka folyamán”

                Varga Vilmossal készült interjú -1983-ban

 

Egy izomkolosszus ül velem szemben és gyanakszik. Annyira, hogy már-már ott tartok, megfordulok, és otthagyom.

  • Mi lesz ez? – kérdezi.
  • Egy könyv, ha sikerül.
  • De miről?
  • Rólatok.
  • És miért? Kinek kell ez? Nem értem.
  • Úgy találod, eleget foglalkoznak a színésszel általában? Úgy gondolom, arról, ami a színész munkája, elsősorban ő maga tud beszélni.
  • De hát érdemes?
  • Ha nem akarod, nem kötelező.
  • És miért te csinálod?
  • … Azt mondasz, amit akarsz, amit érzel, amit hiszel.
  • És vannak kérdéseid?
  • Mindenkinek ugyanazt teszed fel?
  • Igyekszem nem ...
Tovább Szólj hozzá

2017. jan 13.

írta: stephy-alias:Nászta Katalin

Amíg van feletted valaki, addig neked is van perspektívád. Amikor már csak te vagy a csúcson, befejezted a pályafutásod. Egyszer szülőként, mikor már senki gyermeke nem vagy. Aztán dolgozóként, mikor már nincs főnököd. Végül emberként, ha már nem látsz magad fölött más embert. Még Istenben sem.

Isten rettenetes is. Haragját egy embernyi Fiúval fedezte előlünk. Ha Ő, a Fiú nincs fölötted, akkor már csak az ítélettel szembesülsz, ahol nincs semmi irgalom, se szeretet – mert mindezt a Fiában adta nekünk. Mindent átadott neki. Csupán a haragját tartotta vissza – ez a kegyelmi idő. Ez az Atya kegyelme. Mikor beteljesedik az a szám, amikor az Úr Jézus testében – ami az Ő gyülekezete, menyasszonya – nem marad semmi hézag, mindenki ...

Tovább Szólj hozzá

2017. jan 08.

Czegő Teréz - a színészember

írta: stephy-alias:Nászta Katalin
Czegő Teréz - a színészember

Czegő Teréz – a színészember

  cilia_1.jpg

Mindjárt hetven

 

Írhatnám azt is, hogy a színész arra születik, hogy őt csodálják. Minden másra türelmetlen. Játszik neked, szerepel, előad – tetszeni akar. Mindig mindenkinek. Ilyen Czegő Teréz. Ezért nem is tudok vele komolyabb dolgokról beszélni. Azok olyan mélyre vannak eltemetve benne, hogy már maga sem tud róluk. Csak brillírozik a hangjával, kacarászik, egy legyintéssel pontot tesz szörnyű események végére, mint aki mindent kibír, ki kell bírnia, de hát ki lehet, nem kell ebbe belepusztulni, meg sajnáltatni magad – minek? Végezd a munkát és vedd föl terhedet, éneklik valahol hívő berkekben, Teréz pont ilyen, bár nem is tudja, miről énekelnek másutt. Ő csinálja, amiről másutt ...

Tovább Szólj hozzá

2017. jan 02.

Napló-részlet

írta: stephy-alias:Nászta Katalin
Napló-részlet

 

2016.12.28.

Mindig fontos volt leírni a dátumot. Mintha így megőrizhetném az időt.

Ha eszembe jutnak olvasóim, gyakran elfeledkezem arról, amit írni szeretnék, tulajdonképpen nekik.

Reggel bevilágít lelkembe az Úr. Világosságánál tisztán látom magam a történéseimben. Egy folyamat része vagyok.

Ha szembenézünk a dolgokkal, még az elvárásokhoz képest sem vagyunk pontosak. Pedig ezek csak dolgok. Mint a karácsony, egy ünnep, a gyermeknevelés.

Egyes emberekre úgy emlékszem, ahogy viselkedtek, vagy mondtak egy mondatot. K.-ra például amikor felvételéért jött színházunkba. Épp valami fontos szakmai ügyet szerettem volna megtárgyalni az igazgatómmal, mikor becsöppent megszakítva beszélgetésünket és kénytelen voltam ...

Tovább Szólj hozzá

2016. dec 31.

Újévre

írta: stephy-alias:Nászta Katalin
Újévre

Boldog új évet kívánok , nem szomorúságot

pedig úgy érzem magam, mint aki hiába szólt

Jeremiásként nyögök és jajgatok,

vesztedbe rohansz világ

persze, még semminek nincs itt a vége

még holnap is lesz jövőre

sokasodnak a jóakarók

a mindent tudók, az előrelátók

a csak bízz ide, süss ide, megoldjuk valahogy

és tényleg

csak ott a csomó, a megoldhatatlan gond

amit kiradírozni  nem lehet

a bennünket egymástól szétfeszítő

személyre szabott jóindulat

ami olyan messzire tart,

már nem  halljuk, nem látjuk egymást

voltál? talán  valamikor régen

emléked elmúlik

fehér lesz az égen

idézheted majd versemet

és vállvonogatva nézel előre

a semmibe

de   boldog új évet kívánok

Tovább Szólj hozzá

2016. dec 21.

Színház projekt

írta: stephy-alias:Nászta Katalin
Színház projekt

Színházi alapelvek, követelmények

(1980-as években álmodott)

Mitől jó egy rendező? Először is van világnézete. Másodszor humánus ember. Ami azt jelenti, hogy annyira szereti a színészeit, hogy időnként a szerep, az előadás érdekében meg is gyötri őket, ha erre szükségük van. Harmadszor: mindig a lehető legjobb szereposztást csinálja. Negyedszer: nem megalkuvó, nem kivételez, nem megvásárolható. Ötödször: azzal a darabbal, amit kiválasztott, mondani akar valamit a világnak. de nem azt akarja mondani, hogy semmi mondanivalója. Hatodszor: nem bocsátja meg a művészietlen viselkedést senkinek és következetesen jár el, ha az előadását ilyen vagy olyan okok miatt csorba éri. Hetedszer: minden színészével elfogadtatja rendezői ...

Tovább Szólj hozzá

2016. dec 20.

Csempék: 1980-as évekből

írta: stephy-alias:Nászta Katalin
Csempék: 1980-as évekből

 

Mea culpa - mondta a színész

 

Megfigyelték, hölgyeim és uraim, mennyi színész írja mostanában az emlékiratait, s aki nem tudja, arról más írja meg. Kortünet ez kérem, higgyék el. Színház az egész világ – mondta Shakespeare – akit az óta komolyan is, tréfásan is megidéztünk, csak éppen azt nem vettük észre, hogy ebben a színházi világban magunk is színészekké váltunk. Igen, önök is, kedves hentes, pék és villamosvezető uraimék. És a többiek. A színész-ember korunk legközismertebb típusa. Ott nyüzsög mindenfelé, mindenütt, soha nem a valóságot éli, érzi, mondja, hanem valami mű életet él, valami egész embert sosem követelő felemás helyzetet. A valódi színész ismeri fel őket a legkönnyebben, mert ő az, aki ...

Tovább Szólj hozzá

2016. dec 18.

Mese?

írta: stephy-alias:Nászta Katalin
Mese?

 

Ha nincsen Isten, akkor ki kell találni valakit. Vagy valamit. Igazából csak élni akarunk, nem többet. Hogyan nem sikerül? Jól legalábbis?

(A te fejeddel gondolkozom, kedves olvasóm, mindig, mikor írok. Én már tudom a titkot. Neked próbálom úgy átadni, hogy te is megértsd. Elképzelem, hogy te is úgy gondolkozhatsz, ahogy én tettem, még mielőtt megismertem volna. Lehet, neked nem futnak át agyadon ezek a kérdések. Vagy nem így. Vagy nem ugyanazon az emeleten élünk. Van olyan hely a földön, ahol többemeletnyi mélységben építettek bunkert, több emeletes épületet. Valahogy így látom magunkat is. Alászállunk a titkok utáni ásásban, de nem ugyanazon mélységben keresgélünk. Ezért nem találkozunk. De ha ezt már tudjuk, van esélyünk.)

...
Tovább Szólj hozzá

2016. dec 15.

Reggel

írta: stephy-alias:Nászta Katalin
Reggel

 

  

Egyesek érdeme abból áll, hogy sokáig élnek. 

A színész mindenkiben benne van. Egyeseknek pódium jut, másoknak deszka. 

Ha valakinek sok ideje van, többet vétkezhet. 

A hosszú élet sok beszédnek vet ágyat. Valakinek a hallgatás heverője jut. 

Sokan sokat beszélnek remek orgánummal, fülnek tetszetősen. Kevesen mondanak is valamit. 

Tömeg előtt beszélni már nem kiváltság. Egyre többen vannak, de kevesbednek a hallgatók. 

Megszaporodtak a szájak, fogynak a fülek. 

A beszéd súlyát a lecsapódás ereje adja. Értékét az emlékezet.

 Mikor a hang eléri hallószervünket, beleakad a fülbolyhokba. Ez a lárma. Az üzenetnek keresztül kell hatolnia a bozóton. Ha megcsendül szíved, elérte célját. 

Sokan ...

Tovább Szólj hozzá

2016. dec 12.

A színész műhelye: László Gerő

írta: stephy-alias:Nászta Katalin
A színész műhelye: László Gerő

 

laszlo_gero.jpg

László Gerő

(1928-2005)

  „szeretem a vígjátéki szerepeket… olyankor a világ játszik velem”

 

Ő volt az én „gyermekkorom”, diákkorom színészsztárja. Ő játszotta a legfontosabb szerepeket, illett viszonyulni játékához, téma volt felnőtt körökben alakítása. Elsősorban zengő orgánumáért, arisztokratikus játékstílusáért szerették. Valódi urat nehéz volt elképzelni nélküle. A fejét kicsit mindig hátratartotta, volt benne valami hamisítatlan úri dölyf, gőg, nem csak ahogyan játszott, de ahogy az utcán végigment. Nemegyszer megfigyelhettük vonulását előadás előtt vagy után. Volt, aki ezért a fejtartásért nem szerette. Ezen aztán lehetett vitatkozni, mi diákok, s rendszerint senkinek sem lett igaza.

...

Tovább Szólj hozzá

2016. dec 01.

Emlékezés: Seprődi Kiss Attila, az én rendezőm

írta: stephy-alias:Nászta Katalin
Emlékezés: Seprődi Kiss Attila, az én rendezőm

 

  img_1587.JPG

 

Az én rendezőm

Seprődi Kiss Attila – 1941-ben született Sepsiszentgyörgyön, február 17.-én. (Elhunyt 2008. augusztus 8.-án Budapesten.)

Akivel nem élsz együtt, hogy naponta, hetente találkozhass vele, olyannak marad meg emlékezetedben, amilyennek utoljára láttad.  És ha alkotó éveinek teljében „hagytad” el őt, akkor így is marad meg számodra. Még a halála sem tudja ezt a képet kitörölni. Számodra most is ugyanolyan fiatal. És egy kicsit nem is halt meg.

Így vagyok én az én rendezőmmel, Kiss Attilával, akit így szólítottunk magunk közt, színházi berkekben. 1984-ben települt át Magyarországra, miután megrendezte mind a három, ismertebb Caragiale darabot, amikben engem választott a női főszerepek ...

Tovább Szólj hozzá