Mérőzsinór: az Ige
2008. november 08. írta: stephy-alias:Nászta Katalin

Mérőzsinór: az Ige

Egyszer azt írtam le, hogy a félelem mindig felnagyítja annak tárgyát. Az Úr pedig azt mondja nekünk, hogy nincs kitől, mitől tartanunk, Rajta kivül, aki viszont annyira szeretett, hogy önmagát adta értünk. Kányádi Sándor meséjét nem tudom ki ismeri, ki nem, de érdemes elolvasni. Mert abban azt a rettenetes, félelmetes helyzetet írja le közérthető módon, hogy az is megértse, aki nem tud sok mindent, hogy milyen is az, amikor az ember nem szólalhat meg a saját hangján, mert van egy kertész, akinek az a mániája, hogy kitalálta azt, hogy ő, kertészként mindent meghatározhat. Azt is, milyen illatúak legyenek a virágok. Ezek a mesék abban a közegben születtek, amikor Romániában a Ceausescu-éra alatt nem volt szólásszabadság, és csak "jég alatt citerázva" lehetett örülni, vagy dalolni, vagy bármit is mondani. La Fontaine meséi is ilyen "beszédesek". Ő az állatokkal illusztrálta, amit az emberekről szeretett volna mondani. Mi most szabadságban élünk és nem kellene félnünk egymástól, és attól sem, kinek milyen véleménye van, hiszen azért vagyunk, hogy egymás hite által megerősödjünk, illetve egymás tálentumait élvezhessük és így kiteljesedhessünk. Nem ítélem el a virágokat, hogy féltékenyek voltak az illatukra. Minden virág más, és attól szép. Mi emberek is ilyenek vagyunk. Viszont minden virágon csúnya a hervadás, vagy rothadás. És rajtunk is éktelen a bűn. Ezt meglátni, és megszabadítani tőle a szenvedőt KELL tennünk, különben kárt okozunk Isten kertjének. És olyan jó, hogy a meseíró fantáziája csak kertitörpévé dermeszti az öntelt kertészt. Jobbat beszél ez a mese, mint sok "velős" prédikáció olykor. De nagyon szomorú, amikor keresztények közt már csak a mese "segít".

A bejegyzés trackback címe:

https://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu/api/trackback/id/tr85757385

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zsolt520 (Kovács Zsotza Zsolt) · http://zsotza.blogspot.com 2010.08.12. 11:25:28

Kata,örülök,hogy Te is rácsodálkozol a szabadságra,és hálás vagy,-igen nagy dolog ez. A legjobb dolgokat is meg lehet szokni,-egészen az elszürkülésig. Mi lehet az 1990 után született,-már felnőtt!-nemzedékkel? Nekik nincs mire visszaemlékezni...!

stephy-alias:Nászta Katalin · http://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu 2014.08.09. 06:24:31

Most olvastam el ezt a kommentedet. Nem tudom, hogy nem vettem észre anno...
Persze, gondolom, azóta már te is rájöttél, hogy mindenkinek megvan a maga ideje, amire emlékezhet. És a világ, mivel újat nem tud kitalálni, önmagát ismétli. Besötétedik fejünk felett az ég...