"Állítsátok vissza a kapuban az igazságot" Ámos 5:15/b
2008. november 10. írta: stephy-alias:Nászta Katalin

"Állítsátok vissza a kapuban az igazságot" Ámos 5:15/b

Ámos próféta könyvéhez nyílt ki a bibliám ma reggel.

Tegnap nem voltam Istentiszteleten, mert olyan dolgok történtek előtte, amik újból arról tettek bizonyságot nekem, hogy jól látok, és nem kell félnem attól, hogy ország-világ elé tárom a gondolataimat.

Lehet halogatni a tisztogatást. Lehet elszellemiesíteni a hívő-küzdelmet a bűn ellen, mondván, hogy "nem test és vér ellen van nekünk hadakozásunk", de ha ennek nincs meg testi oldalról is az engedelmes felelete cselekedet formájában (pld, a parázna nem paráználkodik, a tolvaj nem lop többet, aki hazudik, már nem teszi, stb) akkor még mindig igézet alatt állunk. Akik jól látnak, azokat is becsapja a szívük, hiszen szeretjük az embereket, a gyülekezetet, a pásztort.

Ámos próféta könyve arról beszél, hogy nekünk gyűlölni kell a gonoszt, vissza kell állítani a kapuban az igazságot. Az Úr soha nem mond ellent önmagának. Mérőzsinórról beszél ebben a könyvben, ahol ezzel méri a népét, és ez nem a mennyiségről beszél, hanem a minőségről, hogy "folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak". Persze, ha valaki nem tartja fontosnak az Ige ismeretét, akkor neki ezek a szavak nem mondanak semmit.

Igen, ezek a beszédek elsősorban az akkori Izraelnek szólnak, de a mi tanulságunkra irattattak meg. Hogy nekünk, akik élvezzük az Úr kegyelmét, útmutató legyen. Az Úr most is gyűlöli a bűnnel való ünneplést. T.i. az Úr nem változott. És most is megkeleszti egy kis kovász az egészet, mert az Úr beszéde igen-igen és nem-nem. Ő nem téved. Van türelme, ezért küldi a prófétákat, akik szólnak is, akiknek azok az Amáziások, akik nem szeretik az igazságot, ellenállnak, de az Úr Ámosnak szólt.

Nekünk, újjászületett hívőknek sokkal könnyebb dolgunk van, mint az akkori Izraelnek, mert bennünk lakik az Úr az ő Szelleme által, ha méltók vagyunk rá. Különben nem. És ez is hit kérdése. Ha hiszel az Úrban, ha szereted az Urat, akkor azt is szereted, amit Ő, és gyűlölöd azt, amit Ő. Az Úr öröme a mi erősségünk, nem a mi örömünk. Hallod? Ha van füled, akkor igen. Ha nincs, akkor neked hiábavaló beszéd ez.

A megtérés azt jelenti, hogy az első számomra az lesz, mit mond az Úr. Ha nekem kell bocsánatot kérni, akkor megteszem. De ha tőlem nem kérnek bocsánatot, akkor jogomban áll nem megbocsátani. EKKORA szabadságot adott nekünk az Úr. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem érvényes rám is az a parancs, hogy bocsássak meg mindenkinek, aki ellenem vétkezik.És ha van fülem a hallásra, akkor külön tudom választani, mikor sértődöm meg én, és mikor jogos a haragom. Szelíden inteni az ellenszegülőket nem jelenti azt, hogy meghagyjuk a gyengét a bűneiben. Felvilágosítjuk, és ha nem hajlandó elhagyni, akkor kivülállónak tartjuk. De nem azt a hívő testvért, aki az igazságot szólja! Ha mégis ezt tesszük, akkor majd az Úr tesz bizonyságot a mellett, aki az igazságról tesz bizonyságot.

A bejegyzés trackback címe:

https://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu/api/trackback/id/tr48759791

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hajnalka 2008.11.10. 09:01:40

Örülök, hogy újra írsz. Ezek az írások kicsit "élesebbek", "keményebbek" a korábbiaknál. Súlyos konfliktusaid lehetnek, és mély sebeket kaphattál az elmúlt "csendes" napokban.
Tudod, az ember haragja Isten akaratát nem viszi véghez. Haragudhatsz, de nem vétkezhetsz. A haragod felett, pedig nem mehet le a nap, akkor sem, ha jogosan haragszol.
Írtál előzőleg a szeretetről, ami akkor is szeret, ha a másik részéről nincs viszonzás. Ebből szenved hiányt a világ, és sokszor mi, keresztények is. Ahhoz, hogy igazságos ítélet születhessen, szükséges ez a szeretet. Az igazság és a kegyelem, a szeretet nem zárják ki egymást. A szeretet nem zárja ki a bűn gyűlöletét.
Igazság szerint mindannyiunknak el kell kárhoznunk, de kegyelmet kaptunk, mert Jézus felment értünk a keresztre, meghalt, de 3. napon feltámadt, és ezt elfogadtuk. Ez a szeretet tartotta őt a kereszten, és nem a szegek. Nem érdemeltük meg, mégis megtette. Igen nagy adósságot engedett el nekünk Isten. Nem eshetünk a szolgatársunk torkának semmilyen tartozása miatt. Mindannyiunknak Isten a bírája és ura, neki kell számot adnunk minden szóért, minden mozdulatért...
Persze van helye az intésnek, a feddésnek, és a kerkülésnek is, de mindent szeretetben.
Én úgy gondolom az Ige alapján, hogy nincs jogom nem megbocsátani, pontosan Krisztus miatt!!! Ha megnézed a szolga történetét láthatod, hogy ítélet alá került, annak ellenére, hogy előzőleg elengedték a tartozását.
Gondold át ezeket.
A tulipán némaságában is nagyon szép virág. Lehet, hogy kevés az illata, de tüskéi nincsenek. Szelíd, a szirma kívül selyem, belül bársony, de a szárát nem lehet csak úgy eltörni.

stephy 2008.11.10. 16:20:20

Pál vagy Barnabás? Nem akarlak kiigazítani, és bántani. De a nyúlós-nyálas szeretetet sem csípem. Az Urat azért feszítették keresztre, mert az igazságról tett bizonyságot. Eseteeg engem is keresztre feszítenek. Én biztos, hogy nem haragszom, és megbocsátok, mert ki vagyok én, hogy ne bocsássak meg? De az ige, ha éles, nekem épp úgy fáj, mint neked. És ha metsz, engem éppen úgy, mint téged. Nincs személyválogatás. Ha nekem nem szabad paráználkodni, akkor neked sem. Talán érthető, mit akarok mondani...

Nisti 2008.11.11. 22:16:06

Katika
Ott voltam .....emlékszem....
De ne feledd vannak testvérek akiknek hiányzol......
Katika én örülnék ha valaki így vigasztalna engem elesettségemben, ahogy téged Hajnalka.

stephy 2008.11.12. 07:47:07

Drága Nisti! Olyan halkan, szelíden szólsz, mint az Úr szólt Illésnek. Köszönöm. Nagyon.