"Nincs oly rejtett dolog, ami napfényre ne jönne: és oly titok, ami ki ne tudódnék." Máté 10 26/b
2008. december 16. írta: stephy-alias:Nászta Katalin

"Nincs oly rejtett dolog, ami napfényre ne jönne: és oly titok, ami ki ne tudódnék." Máté 10 26/b

Naplóírás. A vallomás legintimebb formája.

Internetes napló, hát ez már annál jóval több. Annak az álomnak a megvalósulása, hogy amit szeretnék, hogy ismerjen belőlem a világ, azonnal, cenzúra nélkül megvalósul. A veszélyei is nagyobbak. A támadási felület is nagyobb. És a tudatot is módosítja az a tény, hogy azonnal olvashatják, amit írtam. Régebb arra figyelmezetettek jóakaratú írótársak, hogy jó, ha pár napot vár az ember, utána újból elolvassa, és ha akkor is mindent jónak talál, közölheti. Már ha megengedik, persze.

Most hála Istennek ez a cenzúra megszűnt, viszont a belsőnek annál hatékonyabban kell működnie. A felelősség egészen az én vállamon van. Nem az a baj, amit leírok, hanem az, hogy vállalom-e érte a felelőséget, és ha igen, akkor nincs semmi baj.

Gondolkodom. Azokon, amit olvastam az utóbbi napokban egy keresztény portálon. A kenet definiciójáról, a kenet-ellenességről. A szerző azt mondja: az utolsó időkben a kenet ellen támad az Antikrisztusi lelkület.

Megvizsgáltam magam. Én "kenet"-párti vagyok. Mindig is hittem, hogy Isten annál többet tehet, mint amennyit mi meg tudunk neki engedni, a mi hitünk által. Ez nem volt kérdés bennem. Inkább nagyfokú kíváncsiság, várakozás, hogy még mi mindent tehetnénk az Úrban! De a fék, amit Isten maga épített be ebbe az az óvatosság. Mert ha átesünk a ló tulsó oldalára... és nem élünk szentségben, akkor kenet ide vagy oda, a mennyek országának kapui zárva lesznek előttünk.

Okos szűzek. Igen. Akik okosak, azoknak az öröm olajával van tele az edényük. Azok, akiket ismer az Úr. Nem azok, akik csodákat tesznek és nem ismerik az Urat.

Tehát kellő egyensúlyra van szükség, sőt ha lehetséges, inkább az ismeretre kell a hangsúlyt fektetnünk, mint a csodákra, jelekre. A csodák, jelek kapunyitók, amik felnyitják a szemünket, hogy ne legyünk hitetlenek, hanem hívők, és higgyünk az Úrban. Tehát, mivel láttuk az Ő csodáit, lehetünk teljes bizalommal megszentelődött életűek, hiszen nyilvánvalóvá tette, hogy velünk van! Nem kell félnünk!

A mai napra pedig a következőket olvastam az Igéből: "Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak a földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támasszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa között. És hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe." Máté 10:34-36 Ez erősít. Ha ezt nem mondta volna, ki nem bírtam volna, nem vállaltam volna, amit át kellett élnem.

Van egy új családom: a keresztény testvérek közössége. A régi kiközösített magából. És ennek oka maga az Úr. Ez vigasztal. Ez erősít, ez ad reményt, hogy Ő ezt előre megmondta, hogy így lesz.

Sőt, az utolsó időkről sokkal gonoszabb dolgokat jövendölt. De hatalmas várakozással vagyok Feléje.

Ő a barátom, akivel megoszthatok mindent. Abban a tévedésben voltam mostanában, hogy elvárhatom embertől, hogy úgy szeressen, ahogy Ő. De úgy nem szerethet senki. Úgy nem lehet barátom senki. Bocsánatot kérek azoktól, akiktől ezt vártam el. Egyedüli vőlegényem, férjem maga az Úr. Nincs Rajta kivül senki más. Neki készítem magam, Ő általa. Azon igyekszem, hogy szent legyek. Hogy tökéletesebb legyek. Hogy ne legyen rajtam szeplő. Hogy büszke legyen rám. Hogy dicsekedhessen velem az Atyának.

A bejegyzés trackback címe:

https://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu/api/trackback/id/tr69825606

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tünde 2008.12.16. 12:59:40

Ezt most írtam, hirtelen

Még állom a sarat

Látom a feszítővasat,
A rés tágul, a kő hasad,
S a falból kiborul.

Érzem a feszítővasat,
Kicsi a rés, a kő marad…
Más módszer kell.

Érzem, langyos víz csordogál,
Minden rést megtalál,
S fagyos szél fúj.

Belül, forró szél hevít,
Erős szerelem izzít,
Pára száll fel.

Érzem a feszítővasat.
Hol van a rés? A kő marad,
S a résben arany, szerelem.