"S még egy kiváltképpen való utat mutatok nektek..." I.Kor. 13:1-13
2008. december 17. írta: stephy-alias:Nászta Katalin

"S még egy kiváltképpen való utat mutatok nektek..." I.Kor. 13:1-13

A szeretet. A szeretet, ami mindennél nagyobb. Ez a szeretet, amit Isten, a mi Atyánk tanusított irántunk, mikor elküldte, odaadta értünk Fiát, Jézus Krisztust - ez a szeretet ad erőt mindenhez. Ez a szeretet vonzott Őhozzá, ez a szeretet nem engedi, hogy gonoszat tegyek felebarátaimnak, mert Isten még mindig egyre szereti őket is, mert még mindig tartogatja az ő kegyelmét azok számára, akik hinni fognak az Ő Fiában: Jézus Krisztusban.

Az ő szeretete, amivel szentségéből, szentségével felkent drága Igéit megosztotta, az emberek rendelkezésére bocsátotta, - vonzott az ő beszédéhez. Ez a beszéd az Ő szeretete által öltött testet Jézus Krisztusban.

Két lábra állt, járni kezdett az Ige közöttünk. És azóta is itt jár minden fiacskájában. Mi is azok vagyunk.

Mivel vigasztalhatnánk egymást ebben a pusztulásra ítélt világban? Egyedül a mi Atyánk ígéreteiben van a bizakodásunk és reménységünk. Mindent nekünk adott, a rendelkezésünkre bocsátott Jézus Krisztusban, az Ő Szent Szelleme által.

Vidéken jártam - újból, mint már évek óta, - és elsivárosodott családban hallgattam több órán át a panaszt, kétségbeesést, csüggedést, reménytelenséget, keserűséget, csalódást. Anya panaszkodott a gyermekeire, após a múltban szerzett dicsőségéről és a mostani nyomorúságairól beszélt. Ebben a panasz-sirám-özönben egy mondat tudott utat találni a számból: Nincs Istenfélelem bennük. A fiatalról, aki addig próbálta az öngyilkosságot, amíg sikerült neki, a gyermekről, aki nem tanul és felesel a szüleivel.

Felnő egy nemzedék, aki se írni, se olvasni nem tud. Nem is szeret. Hogy fogja őt az ige igazsága megérinteni valaha is? Aki gyermekkorában nem tanulja meg, hogy megzabolázza a vágyait, nem tanul meg engedelmeskedni a felsőbb-szülői akaratnak, aki a javára fegyelmezi, hogyan válhat belőle hasznos polgára a társadalomnak? Egyre nyilvánvalóbb, hogy Isten jövendölése mind közelebb kerül hozzánk az időben, és hamarosan beteljesedik.

"Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állnak be..." 2.Tim. 3:1

A gonoszság megsokasodik.

A szeretet meghidegül...

Ha nem vagyunk erre felkészülve - hogyan vészelnénk át ezt a korszakot? Ha nem olvastuk volna az igéből, honnan tudnánk? Ha nem prédikálta volna nekünk valaki, aki olvasta az Igéből, honnan tudnánk? Ő is honnan tudná? Az Igéhez nem kell semmit hozzátenni. Minden információ, amit Isten a tudomásunkra akart hozni: benne van. Hogyne tanulmányoznánk? >"Aki mindvégig kitart, az üdvözül..." Honnan tudnánk ezt, ha nem a drága beszédéből? Üldöztetni fognak azok is, akik kegyesen akarnak élni Jézus Krisztusban. Ha ezt nem tudjuk előre, hogyan készülhetnénk fel rá? Hiszen csak kapkodnánk a fejünket, hogy, Uram, te nem ezt ígérted... Pedig megmondta jó előre. Hogy te nem hallottad? Hát azt tudod-e, hogy akkor is elítélnek, ha loptál, ha nem tudtad, hogy nem szabad? A törvény szent és igaz. Még a pogányok szívébe is bele van vésve, a lelkiismeretükbe, az Isten "törvénye". Hisz mindannyian Isten teremtményei vagyunk. De nem mindnyájan Isten gyermekei. Csak akik Tőle születtek. És ez csakis Jézus Krisztus által lehetséges, aki Atyaként jelentette ki magát számunkra. Ha nincs Atyád, meg sem születtél, kicsit sarkosan fogalmazva. Nincs gyermek, csak ha nemző Atya van. És mi, újjászületett keresztények, mind szülőanyjai vagyunk ezeknek a gyermekeknek. "... kiket ismét fájdalommal szülök..." mondja Pál. Jézus is azt mondja: "Meddig szenvedlek még titeket?" Terhet viselt. Minket. Mint a főpap az Ószövetség idején, akinek a hósenen Izrael nemzetségei, fiainak neve szerint 12 kőbe bele voltak vésve, és szüntelen magán hordozta őket. Jézus a mi szülőanyánk. A magasságos Jeruzsálem a mi szülőanyánk!

Az első nász helyett, amit elszúrt az ember, a másodikra kerül sor a mennyben: az Atya színe előtt, az angyalok serege előtt Jézus Krisztus, a Bárány, és az Ő menyasszonyának mennyegzőjére kerül sor. Ahol mi vagyunk a vőlegény menyasszonya. Amilyen a vőlegény, olyannak kell lennie a menyasszonynak is: hozzá illőnek. Szent, tiszta, sömörgözés, szeplő nélkül valónak kell lennie. Elsősorban lelkileg. Szellemileg. Belülről. Aminek kivül is látszania kell, a cselekedetein keresztül.

"Mindenek zúgolódások nélkül történjenek..."

És panaszkodtam én is a férjemre, az életemre, az anyósomra. Kollegáknak, anyámnak, aki ezért sem hisz Jézus Krisztusban,mert ilyenek a "szolgái", mint én. Nagyon sokszor nem tudtam ellenállni annak a kísértésnek, hogy legalább anyámnak kipanaszkodjam magam. Vagy a húgomnak. Sőt a lányának is. A hittestvéreimről nem is beszélve. De Hála az Úrnak! hogy ő nem vasakaratú embereket akar látni maga mellett, akik nélküle is megállnak a lábukon, hanem azokat, akiknek Rá van szükségük.

Az igazán igazi házasság ez: "... ahova te mégy, oda megyek én is, ahol te megszállsz, ott szállok meg én is..." Ruth 1:16/b

A bejegyzés trackback címe:

https://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu/api/trackback/id/tr84828238

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.