Ma reggel kaptam az Úrtól:

"Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítván meg a Lélek által, egymást tiszta szívből buzgón szeressétek; Mint akik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek igéje által, amely él és megmarad örökké. Mert minden test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és virága elhull;> De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd, amely néktek hirdettetett." 1 Péter 1:22-25

Tegnap csak a délutáni istentiszteleti alkalomra tudtam elmenni, és abból is csak magára a prédikációra. Ami jó volt belőle számomra: a hálaadásra való figyelmeztetés. Igen. Nagyon hálás lehetek és vagyok az Úrnak az ő kegyelméért, amit irántam tanúsított, hiszen meghalt, amikor még bűnös voltam, és feltámadt az én megigazulásomért, hát élhetek úgy, ahogy parancsolja, minden félelem nélkül, hiszen bennem lakik. És ez a fentebbi ige is arra emlékeztet: legyek engedelmes az igazság iránt, tisztítsam meg a lelkem az igazság iránti engedelmességben, szeressem az atyámfiait, tiszta szívből, buzgón, hiszen újonnan születtem, romolhatatlan magból, Isten igéje által, amely él és megmarad örökké.

Tartsam magam a tudomány szerint való igaz beszédhez, hogy inthessem az egészséges tudománnyal és meggyőzhessem az ellenkezőket. (Titus 1:9)

Legyek példakép jó cselekedetekben, romlatlanságot mutatván a tudományban, méltóságot, hogy megszégyenüljön az ellenfél, semmi gonoszt ne tudjon mondani rólam. (Titus 2:7-8)

Mindennél fontosabb az igazság. És a szeretet öleli azt. Az Úr öl és elevenít, sírba visz és a sírból visszahoz, mondja a zsoltáros, és ilyen az Úr beszéde. Vonz magához az igazság téged? Akiket vonz, azokat az Úr felemeli. De előbb rá kell döbbenned, hogy felemelésre szorulsz. Aki "fent van", úgy érzi, nincs szüksége semmire, azt nem kell felemelni. És az, hogy felemelésre szorulunk, a szívünk jelzi: nyomorultak vagyunk, elhagyottak, Isten nélkül valók, kiszolgáltatottak, és mindennel megpróbálkoztunk már, hogy kimásszunk a gödörből, amit ez a reménytelen világ jelent, - de nem sikerült.

A jó hír az, hogy valaki lejött értünk ebbe a gödörbe. Az Úr Jézus Krisztus. És kiszabadított.

Milyen hatalmas, kegyelmes, irgalmas az Úr Isten ! Hogyan is érthetném, hogyan is foghatnám föl, ha nem könyörült volna rajtam, mekkora szeretetet tanusított irántam?

Engedelmes gyermek akarok maradni, és nem akarom magam az előbbi kívánságaimhoz szabni, mikor még tudatlan voltam.

Ő gondoskodik rólam.