Reggel, szokás szerint imádkoztam. És az Ap.csel. 13.ik fejezetéhez nyitottam a Bibliám. Nem szándékosan. És olvasni kezdtem. Csodálatosan világosan beszélt ezekkel az igékkel hozzám az Úr! Mert hozzám így szokott! Megmutatta, hogyan választotta ki Pált, mi előzte meg a kiküldetését, (szolgálat és böjt közben) Isten munkájára. És mikor találkoztak Barjézussal, az ördöngőssel, akkor Pál nagyon keményen felelt, illetve szólt rá arra az emberre! Nem űzte ki belőle az ördögöt! Hanem mivel ennyire ellene mondott Isten beszédének, hát volt mersze az Úrtól megvakítani azt az embert!
A következőkben pedig arról beszél az ige, mint meséli el Pál Izrael kiválasztását. Épp erről vitatkoztunk a tegnap. Vita közben szabályosan küzdenem kellett, hogy ép szavakat formáljak, hogy ne induljak fel túlontúl, hogy "normális" mederben maradjon a társalgás (bár a férjem részéről inkább kiabáláshoz közelített) hogy elhangozhasson minden, ami lehetséges ilyen körülmények között.És erőt kaptam az Úrtól. Eredménye az volt, hogy nem haragba torkollt a beszélgetés, hanem vége lett egyszer, és az ige hatni kezdett a bensejében. No, nem borult a nyakamba, és nem is láttam semmi változást, de már az hatalmas eredmény volt, hogy én nem hagytam magam.
Ma egy asszony behívta a szívébe az Urat, mialatt dolgoztam, és munkám során meglátogattam. Majdnem otthagytam, de valahogy nem akart elengedni. Aztán imádkoztunk. És miután kinyitottam a szemem, káprázott! Csillagok ragyogtak valahol kettőnk között!Az Úr bizonyságot tett nekem magáról. Azt akarja, és ebben támogat, hogy tegyek bizonyságot Róla az embereknek. Ő termi a gyümölcsöket.
Uram! Őrizd meg ezt az asszonyt! Vezesd tovább ezen az úton!Köszönöm, hogy használtál, és edényeddé lehettem ma délután.
