Bizonyságok fellege... Az Úré a dicsőség.
2009. január 19. írta: stephy-alias:Nászta Katalin

Bizonyságok fellege... Az Úré a dicsőség.

Tegnap bátorságot merítettem az Úrból és szembeszegültem a férjem állításaival, illetve tagadásaival. Annyira felindult a bensőm, és ez nem tőlem volt, maga a Szent Szellem háborított fel, mint annyiszor, mikor a nyilvánvaló igazság ellen olyan keményen ellene áll, és a fülét se hajtja oda, még a szemét is eltakarja, hogy ne is lásson, mialatt beszélek. Egyezzünk meg, mondta, mint mindig, hogy az úgy van, ahogy ő mondja. 19 évig hallgattam. Most azt feleltem: nem egyezünk meg. És kitartottam az álláspontom mellett.

Reggel, szokás szerint imádkoztam. És az Ap.csel. 13.ik fejezetéhez nyitottam a Bibliám. Nem szándékosan. És olvasni kezdtem. Csodálatosan világosan beszélt ezekkel az igékkel hozzám az Úr! Mert hozzám így szokott! Megmutatta, hogyan választotta ki Pált, mi előzte meg a kiküldetését, (szolgálat és böjt közben) Isten munkájára. És mikor találkoztak Barjézussal, az ördöngőssel, akkor Pál nagyon keményen felelt, illetve szólt rá arra az emberre! Nem űzte ki belőle az ördögöt! Hanem mivel ennyire ellene mondott Isten beszédének, hát volt mersze az Úrtól megvakítani azt az embert!

A következőkben pedig arról beszél az ige, mint meséli el Pál Izrael kiválasztását. Épp erről vitatkoztunk a tegnap. Vita közben szabályosan küzdenem kellett, hogy ép szavakat formáljak, hogy ne induljak fel túlontúl, hogy "normális" mederben maradjon a társalgás (bár a férjem részéről inkább kiabáláshoz közelített) hogy elhangozhasson minden, ami lehetséges ilyen körülmények között.

És erőt kaptam az Úrtól. Eredménye az volt, hogy nem haragba torkollt a beszélgetés, hanem vége lett egyszer, és az ige hatni kezdett a bensejében. No, nem borult a nyakamba, és nem is láttam semmi változást, de már az hatalmas eredmény volt, hogy én nem hagytam magam.

Ma egy asszony behívta a szívébe az Urat, mialatt dolgoztam, és munkám során meglátogattam. Majdnem otthagytam, de valahogy nem akart elengedni. Aztán imádkoztunk. És miután kinyitottam a szemem, káprázott! Csillagok ragyogtak valahol kettőnk között!

Az Úr bizonyságot tett nekem magáról. Azt akarja, és ebben támogat, hogy tegyek bizonyságot Róla az embereknek. Ő termi a gyümölcsöket.

Uram! Őrizd meg ezt az asszonyt! Vezesd tovább ezen az úton!

Köszönöm, hogy használtál, és edényeddé lehettem ma délután.

A bejegyzés trackback címe:

https://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu/api/trackback/id/tr90889191

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.