Mikor a benned lévő Szellem üdvözli a testvéredben lévőt... és Erzsébet méhében ujjongani kezdett a magzat, mikor Mária meglátogatta...
2009. január 21. írta: stephy-alias:Nászta Katalin

Mikor a benned lévő Szellem üdvözli a testvéredben lévőt... és Erzsébet méhében ujjongani kezdett a magzat, mikor Mária meglátogatta...

Nekem nagyon sok testvérem van. Milyen nagyszerű dolog ez! Isten különleges ajándéka!

Be kell ismernem, hogy sokszor nagyon kockafejűen gondolkozom. Hogy Isten különbséget tesz valamilyen módon a testvérek közt. Pedig nem. Cselekszi a csodáit mindenütt, ahol csak egy kicsit is bíznak benne. És nem kárhoztat senkit. Semmiért.

A másik, ami ma eszembejutott, hogy milyen furcsa érzés, hogy tudom, azt, hogy többen olvassák, amit írok. Valakinek el akarom mondani, amit gondolok, és akaratlanul is annak ízlése meghatározza valamiféle módon a mondandóm. Rájöttem: valahányszor elmondom valakinek, hol olvashat rólam, tőlem, mindig újból beleolvasok az írásaimba, hogy vajon az ő szemében ez milyennek tűnhet, milyen véleménye alakulhat ki rólam.

Nem korlátoz ez engem valamiféleképpen? Vagy nem manipulálom így önmagam?

Egyetlen lehetőségem van. Azt írni, amit gondolok, amit hiszek, amiben meg tudok "állni". És akkor az Úr is velem van, hiszen ő az, aki azt mondja, hogy az igenünk legyen igen, a nemünk pedig nem, a szánkban. De melyik és mire kimondott igen? Az, amit szívből mondasz. Nem félelelemből, nem betanított emberi parancsolatból, amiből sokak istentisztelete áll.

Nekem testvéreim vannak. Sokan, akik NAGYON szeretik az Urat. És nem azért hisznek benne, hogy jó dolguk legyen a földön, az életben, hanem azért, mert az Úr annyira szerette őket, engem, hogy önmagát adta értük, értem.

Ma újból találkoztam valakivel, aki, mialatt elmesélte, hogyan engedelmeskedett az Úr hangjának, miközben szolgált volna a saját elképzelései szerint, és teljesen mást akart az Úr akkor mondani..., amire ő nagy vívódások közepette, de engedelmeskedett, és arról kezdett beszélni... és a Szent Szellem azonnal bizonyságot tett nekem arról, hogy igen, ez az Úr akarata, hogy az Ő hangját halljuk meg, és annak engedjünk.

Hálás vagyok az Úrnak, hogy találkoztunk, és beszélgettünk. És én nagyon szeretem ezt a testvéremet.

Teljesen közös bennünk az, akit szeretünk. Az Úr Jézus Krisztus.

És így tesz eggyé minket, annak ellenére, hogy nem vagyunk tökéletesek, és még van rajtunk csíszolnivaló...

Ó, Uram! Annyira hálás vagyok Neked az én testvéreimért, akiket megismertettél velem. Legyen áldott a neved értük, és legyenek áldottak ők is.

A bejegyzés trackback címe:

https://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu/api/trackback/id/tr72894415

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.