Nem mindenki veszi be ezt a beszédet, hanem akinek adatott... Máté 19:11
2009. január 22. írta: stephy-alias:Nászta Katalin

Nem mindenki veszi be ezt a beszédet, hanem akinek adatott... Máté 19:11

Házasság.

A szenvedést nem ússza meg egy keresztény sem. És van aki így, van aki úgy próbáltatik meg. Mert próba nélkül senki sem marad.

A férfiak másként próbáltatnak meg, ez biztos, mert más a hivatásuk, a rendeltetésük, más munkára hivatottak, mint a nők. Akik gyengébb edények, de ők is csíszolásra szorulnak, hogy ragyoghassanak. És a Máté 19:1-12 verseiben éppen arról olvasok, hogy mikor megkérdezik Jézust a farizeusok a házasság felől, azt válaszolja nekik, hogy :"aki elbocsátja a feleségét, hanemha paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörő; és aki elbocsátottat vesz el, az is házasságtörő." 19:9

Magyarul igen tömören fogalmaz. Nem tér ki részletekre, de egyértelművé teszi, mit szeret Isten.

Nos lehet, hogy nincs jó házasságunk, lehet, hogy nem szeretjük egymást úgy, ahogy a nagy könyvben meg van írva, lehet, hogy már sokszor ott akartuk hagyni az egészet. De mit mond az ige? Az Atyánk gyűlöli az elbocsátást. És a nők, mivel gyengébb edények, kisebb - pld. ilyen házassági csatákat, "sérüléseket" kell elviseljenek, és nem olyanokat, mint egy erős férfi, akit "rendesen" üldöznek... Láttunk, látunk erre példákat a világban ma is a testvéreink között. Van, akit megölnek...

És hát minden edény minőségét a próba jelenti. Minél erősebb edények vagyunk, annál nagyobb próbának vagyunk kitéve. Ha sok a gond az életünkben, akkor erősebbnek hihetjük magunkat azoknál, akiknek kevesebb. De a "gondok", amiket MEGOLD az Úr, nem maradnak ki az életünkből.

Azt mondja Pál: "mert amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős." 2.Kor.12:10

Nem Isten háta mögött állunk. Hanem a szeme előtt.

Ez, és a testvérek buzdítása adott és ad erőt mindig arra, hogy kitartsak. Hiszen miként munkálná ki az állhatatosságot bennem az Úr, ha nem a próbák által? Hogy akkor is, még így is... kitartok. Hiszen a körülményeimet is jól ismerte és ismeri. Nem hagyott el. Nem a jelei és a csodái tartanak meg, hanem a hűsége önmagához, az igérete, a beszéde. Ha én nem fordulok el Tőle, Ő sohasem tőlem. Ez az én, a mi bizalmunk "erős horgonya", hogy Ő HŰ és IGAZ. Nem tévedett, mikor engem, minket választott.

Hát erre emlékeztetem magam, ma is.

A bejegyzés trackback címe:

https://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu/api/trackback/id/tr35894859

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.