Reménység...
2009. február 04. írta: stephy-alias:Nászta Katalin

Reménység...

Milyen igaz Isten beszéde! A Példabeszédekben van ez az ige: Ahol nincs látás, ott elvadul a nép. Hát így van. Ahol nincs reménység, ott a kilátástalanság kétségbeesésbe hajszolja az embert. Nehéz most az országnak, az embereknek. De Magyarországon mindig is panaszkodott mindenki, akár volt oka, akár nem. És ha visszanézek az életünkre: mindent túléltünk. Pedig nem láttuk a végét. És mégis élünk, és itt vagyunk. És semmit sem ért az aggódásunk. Csak megnehezítettük a dolgunkat. Ha igaz lenne, amitől félünk, rettegünk állandóan, akkor nem szabadna felébredni holnap, mert minek? Ha meg mégis azért fekszünk le, hogy holnap újra kezdjük a napot, akkor jobb, ha jó reménységgel alszunk el.

Egyszer eljön a harag napja. De addig? Addig úgy kell élnünk és dolgoznunk és szeretnünk, mint akik most élnek, és dolgoznak és szeretnek utoljára. Tehát teljes szívvel! Másként nem érdemes! Aki így él, annak van szíve, annak élő a hite, az reménykedik biztosan, az nem csalatkozik soha, mert a reménység olyan alagút, aminek mindig látni a végén a halvány világosságot. Az pedig már a sötétség, nemtudás, butaság végét jelenti .

A bejegyzés trackback címe:

https://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu/api/trackback/id/tr55922203

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.