Távolról üdvözölve...
2009. február 17. írta: stephy-alias:Nászta Katalin

Távolról üdvözölve...

Az Úr Jézus követésében épp az a legnagyszerűbb, hogy valódi kapcsolatban van a tanítványaival. Naponta együtt voltak. Tudtak egymásról. Később a tanítványok is így voltak, együtt voltak, együtt jártak, tudtak egymásról, nem hagyták egyedül az embereket, foglalkoztak velük, házanként... Így egész közvetlen kapcsolat alakult ki közöttük, és jól ismerhették egymást.

Az Úr is ismerte őket. Bizonyságot tett magáról köztük.

Ma? Miért van az, hogy elbeszélünk egymás mellett? Valaki beír nekem egy kommentet, de nem tudom ki az. Valaki "tanításokat" írdogál, de nincs közvetlen tudomása rólam, nekem se róla, túl sok. Reménykedünk az Úrban, hogy megőríz minket (olykor egymástól is).

Hiányoznak a testvéri beszélgetések. A megélt igék, bizonyságok, nem a csodákról és a gyógyulásokról, hanem a változásról, amit bennünk végez az Úr.

A bejegyzés trackback címe:

https://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu/api/trackback/id/tr94949413

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tünde 2009.02.18. 08:47:08

Tudod, én úgy látom, hogy amit bennünk végez az Úr, az nem elég látványos ahhoz, hogy másnak is fontos legyen. Az, ami bennünk történik túl sok szenvedés és fájdalom, megtöretés... árán történik, ami nem egyeztethető össze a "sikeres hívő" képével, illetve azzal, hogy "csak higgy és azonnal megtörténik, és bővölködsz mindenben". Az Úr bennünk végzett munkájában túl sok szerepe van az önátadásnak, és Isten szuverén akaratának, ami általában összeütközik az emberközpontú teológiánkkal és a feltámadó óemberrel.

stephy-alias:Nászta Katalin · http://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu 2009.02.18. 13:22:14

Igazat mondasz. De meg kell találnunk a lehetőséget arra, hogy emberközelibb legyen a kapcsolatunk egymással... Nekem nem segít a látvány-kereszténység, show-istentisztelet,nem pótolja a személyes közösséget. Ma is azzal a kérdéssel vívódtam, miről is "beszél" az Úr vére? És a Galata levéltől a Róma levélig jutottam. Egyre tisztábban lát az ember az igében is. Olyan jó lenne EZEKET kibeszélni. Imádkozni is együtt, de ki is, meg is beszélni. Nem a leckét felmondók kötelességízű bizonyságtevési gyakorlata szerint, hanem úgy "élőben" megbeszélgetni ezeket a dolgokat. Az a jelenet, amikor Mária leült Jézus lábához, nagyon sokat mond arról az intim kapcsolatról, bensőséges kapcsolatról, ami ilyenkor kialakul két ember között. Biztos feltett kérdéseket az Úrnak, amire az Úr válaszolt...

Tünde 2009.02.19. 09:34:32

Igen. Kellene az, amit régebben "kisközösségnek" hívtunk. Beszéljünk meg egy rendszeres időpontot (az imaalkalom nem erre való), és beszélgessünk az igéről, a tapasztalatainkról... Még, ha csak ketten vagy hárman.
Neked mikor jó?