Drága kenet
2009. február 18. írta: stephy-alias:Nászta Katalin

Drága kenet

Van bennem két élet. Egy, amelyik már életképtelen, mert meghalt a keresztségben Jézus Krisztussal. Ez volt az, aki úgy élt, mintha nem lenne Isten, csakis magára számíthatott mindenben.

A másik teremtés már egy új élet bennem, aki Jézus Krisztusban vagyok, aki feltámadtam Vele együtt és mindenre van erőm Őbenne. Na persze ez nem azt jelenti, hogy tudok repülni, bár Istennek semmi sem lehetetlen(!). Nos, ez az új teremtés nagyon szereti az Igét, az Urat, az igazságot, az engedelmességet, mindig kitisztulok belülről, felüdülök, mikor leülök az Úr lábai elé és hallgatom a beszédeit. Szeretném megosztani másokkal is. De csak azokkal lehet, akik ugyanolyan szomjasak az Úrra, mint én. Akiknek még nincs "tele" az edényük. Még fér beléjük. De ha mindig olyanokkal találkozom, akik "tele" vannak, azokkal nem lehet beszélgetni. Mert az igazi beszélgetés olyan, hogy mindkét pohár üres arra, amit a másik nyújthat neki. Ha mindkettő tele van, akkor keresniük kell üres poharakat. De ha annyira tele van egy pohár, hogy már csordultig van, akkor kiömlik belőle és kárbavész egy része az italnak, amikor önthet belőle a szomjazónak. Ezért nem szabad megvárni ezt a pillanatot. Hanem előbb kell osztogatni, hogy még az utánpótlásra is jusson hely. Hiszen annak adatik, akinek van, és az Úr tölti a kiöntött kenet után az olajat...

A bejegyzés trackback címe:

https://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu/api/trackback/id/tr70950761

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.