Hittel
2009. március 19. írta: stephy-alias:Nászta Katalin

Hittel

Kedves Mindenki! Eléggé el voltam foglalva a saját nyűgjeimmel, és nem értem rá írni. Sok minden történt. De egy friss és jó hír: kaptam egy képeslapot az Alfa és Omegától, hogy az Úr velem van! Utólag is tudom, hogy így volt - van. Anyagi ügyeim kúszálódtak össze, hirtelen megint nem láttam a kijáratot a labirintusból, aztán imádkoztam, és adakoztam, és bíztam az Úrban, és megáldott, és megint elindult a munka. Nagyon vissza tud vetni egy-egy "hívő" beidegződés, ami nem előre vezet, hanem hátra, visszatart. Mert arról van szó, hogy mindent meg kell tenni, a jó ügy érdekében, ami a kezünk ügyébe esik, ami a mi hatalmunkban áll, és nem szabad várni a "sült galambot" mert az nem a mi szánkba pottyan. És igenis, bátornak, merőnek, hívőnek kell tudnunk lenni, még akkor is, ha holnap jön vissza az Úr. Emlékszem, mikor David Wilkersonnak kijelentette az Úr, mi lesz, és a jövő a világ számára nagyon sötét volt, ő megkérdezte az Urat, akkor most mit tegyünk? Vegyük ki a pénzünket a bankból?, menjünk el a pusztába? És az Úr négy szócskát mondott neki: Minden Isten hatalmában van. Tehát, ahogy Németh Sándor is mondta: úgy kell élnünk, hogy lehet mindjárt visszajön az Úr, de úgy kell dolgoznunk, mintha még sokáig itt lennénk a földön, tehát értékes munkát kell végeznünk mindenképpen. Ez pedig csakis hittel, reménységgel lehetséges.

A bejegyzés trackback címe:

https://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu/api/trackback/id/tr951012054

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.