2009. március 29. írta: stephy-alias:Nászta Katalin

Túlhaladtak a dolgok.

Jó volt a kistesó igemagyarázata Zákeusról, a gazdag ifjúról. Tömör, lényegbevágó. Micsoda kincseket adhat magából az ember, ha megbízzák egy feladattal! Tanulja a tanítást. Valahogy így kellene a felnőtt újjászületetteknek is engedelmeskedni. És a másik tesó prédikációja a bálványimádásról is érdekes volt. Apja fia. Le se tagadhatná. És ezek a gyermekek már az Úr jelenlétében nőttek fel. Második generáció? Szüleik kitartottak a hitben és odaszánták magukat gyermekeik hitben tanítására. Dicséretre méltó.

És a lelkesedés, ami ezekben a fiatal lányokban van! Remek. Dalt írnak, énekelnek az Úrnak. A közeg Isten közelsége, jelenléte, szüleik hite, és az állandósult gyakorlat, hogy mindig elhozzák őket Istentiszteletre. Ezt a levegőt szívják magukba. Óriási kiváltság. Nem is tudják ezek a gyermekek, micsoda ajándéka ez számukra Istentől.

És közülük is, azoké Isten országa, akik erőszakoskodnak érte. Akik keresik, kitartanak, a keskeny úton maradnak, alázattal átitatott szívvel.

A bejegyzés trackback címe:

https://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu/api/trackback/id/tr211032543

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.