(Arra kényszerítenek, hogy kiálljak Orbán Viktor mellett, akit nem támadok, mert most épp nem erre van a legnagyobb szüksége, hanem támogatásra a rendkívüli helyzetben, amibe a migráns áradat sodorta Európát. És nem ő, hanem az ország, a nép, mi vagyunk veszélyben. Még akkor is, ha csak másként gondolkodnak, és csak beilleszkedni nem hajlandók, és nem mindenki terrorista közülük.)
Röhrig Géza nyilatkozata egy szabad országban hangzik el, mégis sokak ellenszenvét kiváltotta, pedig csak hangosan és felelősen gondolkozott, megosztva vágyát, hogy eltűnjön a mi is a ti, és legyünk végre egyek mi magyarok, ebben az országban. Egyek az élet legfontosabb kérdéseiben. És ebben a vágyában osztozik mindannyiunkkal. Az indexvideó bejátszott egy részletet a Rendezővel és vele készített beszélgetésből. Erre reagáltak többen, elítélve Röhrig nyilatkozatát. Védelmembe vettem, mint szabadon gondolkodó ember a szabadon gondolkodó embert. Abból a perspektívából, ahonnan a filmkészítők érkeztek- a gázkamrák megsemmisítő világa- nagyon is érthető, mennyire fájhat az, amikor a jelenben Mi-re és Ti-re redukálódik a politikai párbeszéd. És ebben sáros mindegyik fél.
Országot vezetni sosem volt könnyű. Ma különösen nehéz, amikor kívülről a migránsok, belülről egy szétforgácsolódott nép ostromolja az aktuális miniszterelnököt, aki nagyvilági hatalmakkal is egyezkedni próbál, hogy túlélhető legyen a helyzet. Ami történelmi. Nem azért, hanem mert tényleg rendkívüli időket élünk. És mindig a fejünk felett dőlnek el a dolgok, akármit is csinálunk. Én szeretem megérteni a dolgokat. Könnyebb, ha átláthatom a folyamatokat, legalább amennyire számomra lehetséges.
Nem állítom, hogy Orbán Viktor hibátlan. Gyurcsányról sem gondoltam ezt, és senkiről, akik előttük voltak. De a történelmi-társadalmi helyzet mindig meghatározta tevékenységüket.
A szocializmus eszméjének bukása, a népi demokrácia tehetetlensége, az áhított kapitalizmus matematikája és más, a szocialista testvériség-egyenlőség-szabadság eszméjének illúzióján felnőtt ember számára kegyetlen adok-kapok-ja, ki mint vet, úgy arat-ja újra beültetett az élet iskolájába mindannyiunkat. Tudom, hogy ez közhelyszerűen egyszerű, de így világosabb.
A vallást a népek ópiumának beállító kommunizmus nem tudott jobbat kínálni. A vallással nem foglalkozás nem tudott semmilyen megoldást nyújtani. Amikor a kisember csak kapkodta fejét e bábeli eszmerendszerek zűrzavarában, és kínjában a Bibliához fordult, az okosok lenézték, fikázták, üldözték, ellehetetlenítették ezt a mentalitást, mondván, ez nevetséges. De ami jó belőle, az kellett, az emberbaráti szeretet, a szeresd felebarátodat, az engedelmesség a felsőbb hatalmaknak, a ne lopj, ne ölj, stb. parancsokat beépítették a rendszerbe. Csak módjával. Ám amikor a világ kezdett megzuhanni, összeesni, a dolgok kezdtek kifordulni önmagukból, és ami addig biztos volt, már távolról sem volt egyértelmű, hát mindenki vette a kalapját, és úgy értelmezte az életét, ahogy neki tetszett. (Összevissza házasodtak, elváltak, együtt éltek elkötelezettség nélkül, elcsábítottak és elcsábultak, kihasználták az alkalmakat és nem álltak ellen a kísértéseknek, átnevezték a kísértéseket „jár neked”-re, „mert megérdemled”-re, kidobták a szemérmet az ablakon és betessékelték a szemérmetlenséget a házba, munkahelyre, aztán kivitték az utcára mutogatni, és amit csak elferdült gondolkodásuk ki tudott találni, kipróbáltak, világgá kürtölték, és már nem szégyelltek semmit.) Természetesen minden addigi mérce, életbeli sajátosság, felfogás ósdi, kidobandó, felesleges kacattá vált.
És akkor most itt van ez a menekült hadjárat. Védenénk, de mit is? Hogy szabadon garázdálkodhassunk az életünkkel Isten szégyenére, mint eddig? Fel tudunk-e mutatni számukra egy jobb életet, élhető alternatívát ahhoz képest, amiből menekülnek? Hiszen a pokolból jönnek hozzánk, az édenbe! És elszörnyedhetnek rajtunk is.
Miről is beszél a Saul fia ? Hogy mit tehetnek meg az emberrel az emberek. Nem lényegtelen, de most a nagy egészhez képest részletkérdés, hogy épp a zsidókkal. Főleg. De mindenkivel mással, akit elbírtak vinni. Mivé válhat az ember ilyen közegben, ilyen helyen. Ki vagy, ó ember? Mire születtél? Mire élsz?
Hát ezek a nagy kérdések, amikre választ kell adnunk mindannyian, személyesen. Te miért vagy a világon? Neked mi a dolgod, feladatod itt? Te mi végre élsz a földön? És élhetnél-e egyedül? Világra jöhetnél csak úgy, minden közreműködés nélkül? Ki vagy te, ember? Mit kezdesz az életeddel, az emberekkel, a körülményekkel, mit adsz hozzá és mit veszel ki belőle? Mire használod az értelmed? Vagy mire való a szíved? És a lelkeddel milyen kapcsolatban vagy?
Nem örültem az Orbán kormány sok rendelkezésének. Akkor azt láttam, a hatalmát építgeti. És tényleg. De meddig van hatalma egy miniszterelnöknek? Akinek a munkája a szolgáé, a nemzetének a szolgája ő, az országát igazgatni és védeni a dolga, ami nem kevés. Úgy véltem és ma sem látom másként, sok mindenben maga felé hajlik a keze ennek a kormánynak is, de nem irigylem tőle. Neki kell elszámolnia hatalmával Isten előtt, nem nekem. Felháborított, mert demokráciában élünk, gondoltam, amikor az illiberális demokráciát hangoztatta, és ami szerintem is összeegyeztethetetlen két fogalom, ő mégis kitalálta. És működteti is. Mikor szembeszállt az IMF-el nevetségesnek tartottam, mint egy kis ország fickándozó elnököcskéjét a „nagyok” között. Utólag igazat kellett adnom neki. Nem kell berezelni más nemzetek előtt, csak mert kisebbek vagyunk, végül is. Amikor elolvastam pár könyvet a világháborúkról, az országot vezető politikusok döntéseinek háttereiről, a háborúk természetrajzáról elképesztő képet festő vallomásokról, életekről – tudomásul kellett vennem, hogy mindenkinek egy lehetősége van élni, egyszer, és bizony ez soha nem működik „külön”utasként, csakis valakivel, valakikkel szimbiózisban. És a politika tulajdonképpen tárgyalások sorozata a különböző felek közt, akik épp olyan emberek, mint te meg én. Nagymértékben megszabja egy ország sorsát, ki a miniszterelnöke.
Most, bár az országban állandóan vannak problémák, amiket kezelni kell, és demokrácia van, tehát fel kell szólalnunk, mert fel lehet, most egy olyan kihívással néz szembe a világ, amivel eddig még nem: a migráció. És ez elsőfokú prioritást jelent. Mondhatjuk azt, hogy jól jött Orbánnak ez, mert a hatalmát így könnyebben megszilárdíthatja, de szükségünk van rá. Mindig akkor veszítünk, amikor sikerül megosztani minket, és széthúzunk. Az élet mindennél fontosabb. Ez az élet, amit épp a zsidó-keresztény kultúrának köszönhetően élhetünk Európában. És ezt az életet támadja meg az az ideológia, amelyiknek az öngyilkos terrorista a futára. Ezt kell nekünk megakadályozni. Mert ha nem, akkor láthatjuk, ha nem éltük át, mivé válhatunk, hova juthatunk, épp a Saul fia című Oszkár díjas filmben…
Hát így függenek össze a dolgok, Orbán és a Saul fia, a migránsok és a kormányt kritizáló tüntetők, Putyin, Obama, Törökország, stb… Most, amíg még élünk, most kell tudni, miért és mi végre élünk itt a földön, épp ebben a szegletében, mi a feladatunk egymással és a közösségekben, mit tehetünk, és merre kell elindulnunk, vagy hová kell visszatérnünk.
