Egyszerű - bonyolultabban
2017. október 30. írta: stephy-alias:Nászta Katalin

Egyszerű - bonyolultabban

Ha azt mondom 67 évesen, hogy: szocialistának születtem, akkor arra gondolok, akik olvassák értik, hogy ez a mondat nem csak egy értelmet hordoz. Kivált, ha ez egy vers-értékű rövid szösszenetben olvasható. De ha valaki meg akarja nekem magyarázni, akkor arra azt mondom: Igaza van. Költői túlzás ez. Csak mert fáraszt a hiábavaló okoskodás. Érti, aki érti.

Egyszerű-bonyolultabban

Szocialista világba születtem. Áthatott a mindenki egyenlő, mindenki szabad, egyforma jogokkal és kötelességekkel járó életfelfogás. Természetes közegem volt, a sportban, a tanulásban a teljesítmény számított, az pedig tőlünk függött, nem örököltük... Később tanultam meg, mit jelent a szocializmus, de nem csak én, mindenki tanulta azt, amiben élt. A háború előttit elnyomó rendszernek, kapitalizmusnak nevezték, ezt tanultuk. Abban nőttem fel, hogy amit elérek, megvalósítok, az leszek. Így értem én a szocialista mivoltomat.

Egész élet kell hozzá, hogy az ember rájöjjön – és rá kell jönnie, hogy mire született ezen a világon. És ha jól olvas sorsában, rá fog jönni, hogy ő is szocialistának született. Azaz annak, aki maga valósítja meg az életét, nem vár másra. Aki maga szeli fel a kenyerét, nem mással szeleteltet (optimális esetről beszélek). Akinek dolga van ezen a földön, nem dolgoztatnivalója másokkal. Egyforma hozzáállásunk kell legyen az élethez. Szüless bármilyen családba, meg kell tanulnod élni azzal, amid van. És azzal neked kell elszámolni. Senki nem születik főnöknek, sem hercegnek sem királyfinak. Azzá lesz, ha azzá lehet, és azzá kell lennie. Ez is feladat. De legyen akármekkora király, csak kiskirály maradhat ezen a földön a Királyok Királya mellett. Akármilyen patinás nemesi örökséggel rendelkezzen, ha nem gondoskodik róla, elkótyavetyéli, semmije sem marad.

Embernek születünk, ez olyan nyilvánvaló, mint a nap, ezt nem kell bizonygatni. De azt mindenkinek meg kell érteni, fel kell fogni, hogy mire születik ezen a világon. A család, társadalmi pozíció, korszak meghatározza a kiindulási pontot, ám a kérdésekre neki kell élete során válaszolnia. Tolsztoj is válaszolt. Einstein is válaszolt. Mindenki válaszol valamiképpen. Magának, elsősorban. Az más kérdés, hogy ez hogyan hat a környezetére. A ráébredés a lényeges momentum ebben a folyamatban.

Nem ennek-annak születünk, de erre-arra rendeltettünk. És ha felismerjük, akkor csak válaszolunk az elhívásunkra.

Mind arra születtünk, hogy Istennek éljünk. Ennek módja a másik segítése. Az önzetlen hozzáállás. A krisztusi magatartás. Ez annyira rokon a szocializmussal, hogy Jézusról is mondták, ő volt az első. És valóban. Tökélyre vitte. Mindenkinek jogában áll rendelkeznie a maga élete fölött. Ő is ezt tette. Lemondott a rendelkezési jogáról, értünk.

A testvériség, egyenlőség, szabadság társadalmi várakozásába születettek ugyanarra hivatottak. De nem ettől lesznek szocialisták, vagy keresztények.  Hanem hogy felismerik a rendeltetésüket, az elhívásukat, és a szerint cselekednek. Nem felveszik, hanem beleállnak abba, ami adatott nekik. Nekünk. Nagy különbség, hogy mellünkre tűzünk valamit, de nem a szerint élünk, vagy nem tűzünk ki semmit, csak úgy élünk, hogy lerí rólunk.

Csak ezt akartam mondani, mikor azt írtam: szocialistának születtem. Számomra azt jelenti: ne magadért, hanem a másikért élj, és mindezt annak dicsőségére, tisztességére, aki számodra ezt lehetővé tette.

Ha nem lopnák ki az emberek az Úr Jézus Nevét az életből, hanem az Ő Nevében élnének meggyőződés szerint, mindenki elmondhatná magáról: testvérek vagyunk, szabadok vagyunk, az Úrnak szolgálunk, mégsem vagyunk szolgák, hanem fiak. Nem fattyak, hanem édes gyermekek. Nem árvák, hanem Atyánk gyermekei, Jézus Krisztus elsőszülött testvérünkkel az élen. Mikor erre ráébredünk, megtesszük, amit mond, és engedjük, hogy újjászüljön minket. Ez az igazi megszületésünk, a lelki-szellemi halálból való feltámadásunk, amihez az az erős igazságérzet: az egyenlőség- testvériség-szabadság vezetett, amit Isten oltott a szívünkbe, még amikor nem is hallottunk felőle.

A demokrácia azért nem működhet jól, mert azt szorítja ki magából, aki miatt, akitől egyenlők vagyunk: Istent. Ha nem tenné, mindenki felismerhetné saját rendeltetését, tehetségét, nem tennének egymásnak keresztbe az emberek, inkább segítenének egymásnak, örülve sikereiknek. Nem félnének egymástól, csak az Istent félnék, azaz tisztelnék, azaz szeretnék, azaz megfogadnák a szavát. Beengednék a házba, mikor kopogtat. Leültetnék az asztalhoz vacsorakor.  Nem hagynák kívül. Mert amikor Isten kopogtat, ő kér bebocsátást, akkor nem a szegénység, nem az árvaság, nem az erőszak – hanem a lelki gazdagság, atyai áldás, békés problémamegoldás, szelíd helyreállítás ül az asztalunkhoz. Nem korbáccsal jön, hanem szelíd szóval. Nem fenyegetéssel, hanem a gúzsba kötött szívet-lelket kötelektől feloldozással. A könnyeid letörlésével. A sebeid begyógyításával. Az igazság kimondásával a szeretettel összekapcsolva. Még eddig mindenki könnyebbé sírta magát bűnei felett megszomorodva, és azokra nem csak bocsánatot, de gyógyírt is kapott Tőle.

Az isteni szeretet nem lózung. Élet. Ha úgy jut el hozzád, hogy szocialista, akkor is. Ha úgy, hogy demokrácia, akkor is. Nem a ruha teszi az embert, hanem a benne való ad ilyen olyan alakot a ruhának. De a ruha alatt ember van. Élet van. És ez Isteni élet is lehet.

2017-10-28

Nászta Katalin

 

A bejegyzés trackback címe:

https://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu/api/trackback/id/tr7213116538

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zsolt520 (Kovács Zsotza Zsolt) · http://zsotza.blogspot.com 2017.10.30. 16:02:02

Nagyon erős, szókimondó Post- ahogy illik: NásztaKatás! Legszívesebben mindenkinek ajánlanám, de tudom,sokan megütköznének,és félreértenék. Nem csak a "szocialista" szó, de a legtöbb szavunk is besározódott: a "keresztény" sem az,aminek ma a tömeg gondolja. Köszönöm!