VERS
2018. július 13. írta: stephy-alias:Nászta Katalin

VERS

HOSSZABBAN A JELENRŐL

attunes_fotelben-2-1.jpg

a világ képmutatása teljesen természetes
fájdalma abszolút normális
belekódolva az igazság, nyugta nincs
meddő kísérlet békére törekvése
újra és újra megsebzi önmagát
a megkínzott és megölt Istenfiúra hasonlít
mint a belőle vétetett, így arca csak sebes lehet
tökéletlensége a tökéletességből kiesett
elveszett pária
meddő minden kísérlet a megoldásra
megváltani nem képes
légy tökéletes szól a parancs
ismerd fel tökéletlenséged és vágyakozz utánam
alfa és omega között kifeszített léte
szegekkel erősítve a végekhez
fájdalma végtelen, mint Isten
csak benne tűnhet el
ehhez Istennek meg kell jelennie
egyetlen paránynak sincs boldogsága
öntudatlanságát veszítette el
fájdalma kíváncsisággal kezdődött és megismeréssel folytatódott
lehetetlen pontosan tükrözni a teljességet
a gömb csak hajaz rá
kezdődnek a szülési fájdalmak, visszatérni az eredethez
mert minden kilengett
torz, képtelen alakok emlékeztetnek az elveszítettre
az ártatlanság hiánya üvölt fel minden születésben
a gondolkodás fájdalmas, a szükségszerű kegyetlen
az érzések butítanak
az érzéketlenségek ölnek
a halál semmit nem old meg
az egész világ nyög, sóhajtozik
csak ha megtaláltatik, ébred világosságra

2018-05-28

Forrás: http://kafe.hhrf.org/?p=76048#more-76048

A bejegyzés trackback címe:

https://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu/api/trackback/id/tr8214112111

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.