Sűrű napok
2018. október 21. írta: stephy-alias:Nászta Katalin

Sűrű napok

suru_napok.png

Szeretem az ilyeneket. Tolonganak előttem a feladatok, írnom kell mindarról, amire eddig nem jutott időm. Meg kell néznem előadásokat, amiket még nem sikerült. Magamnak ígérem: meg fog történni. Bár senki alkalmazottja nem vagyok, senkinek sem tartozom, csak magamnak ezekkel a feladatokkal, amiket fontosnak tartok. Hogy mi történik a színházakban, a rendezők, színészek körül, - azokról beszélek, akiket a magaménak érzek - hiszen ott élek, ahol, itt látom őket hónapról hónapra, vagy onnan jöttem el, és oda készülök, ahonnan eljöttem... Beszélnem kell a színház múltjáról, amiben felnőttem, írnom kell a mostani színházról, ami annakidején kivetett, de itt élek, nem "hagytam" el, csak kivülről ölelem már, nem engem kell szeretni benne - én tehetem ezt vele...

És közben itt vannak a kérések felém, verseket, írásokat várnak, én is magamtól. 

Szusszanásnyi pihenőt vettem, az unokámat dédelgetem, akit a fiamék először hoztak el hozzánk. Nagymamaságom is növekedőben, nemcsak az unokám gyarapodik testben-értelemben. 

Terveim közt szerepel megnézni a zalaegerszegi Bérgyilkos a barátom c. bohózatot, írni szeretnék az Isten pénzéről, ugyancsak a színház előadása, küldenem kell pár írást a Porcelánszívnek, várnak rám a Káfé-főnixnél, Hetedhéthatárnál, és most utazom Haza, ahol szintén előadásokat fogok látni. Megnézem a Diplomácia előadást a Rózsavölgyi Szalonban. És még a Godspell előadást se ártana megnézni... Nem unatkozom. .

Közben a kertben is állandóan gereblyélnem kell, ősz van. Szívesen csinálom. Gyönyörű napokat kaptunk az Úrtól, rengeteg almát szüretelhettünk.

Kóbor macska szegődött hozzánk, egészen megszelídült. A férjem migránsállatbefogadó. Rexit, akit valaki kidobott otthonából, 14 évig istápoltuk, nem volt nála hűségesebb, jobb kutyánk, pedig volt egy pár. Most - megszagolva az "üres" teret - ez a macsek lakja be a kertet. Gyanakvó ódzkodása elmúlt. Két hónapba telt, meg egy másik fekete kölyökmacska értelmetlen halála segített neki megtanulni, hogy itt gondoskodó kezekre talált. 

Jó hely ez, szép, csendes. Tiszta levegővel, fákkal, barátságos szomszédokkal. Idilli nyugdíjas házaspárnak. Igaz, hogy egyre nagyobb erőfeszítést követel a kert rendbentartása, nagy a terület. De még bírjuk. Nekem kifejezetten jól esik.

A lélek gyűrődéseiről pedig hajnalban írok. Ugyan már nem a madarak ébresztenek, mert a macsek elriasztotta őket, - nagyon nem is bánjuk, eleget piszkoltak - a vállalásaim költenek, a tennivalóim sokasodnak. És ennek igazán örülök. 

Még kötnöm is kell az unokámnak. 

Hajrá, Katalin!

A bejegyzés trackback címe:

https://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu/api/trackback/id/tr6714313109

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.