FELTÁMADOK
2019. április 21. írta: stephy-alias:Nászta Katalin

FELTÁMADOK

 a_jovo1.jpg

Ne nevezd nevén a dolgokat,
még megelevenednek.
Nem tudsz bánni velük,
nem engedelmeskednek.

Ha csak úgy hagyod kifolyni
magadból, mint egy alvajáró,
az atmoszférából lecsipegeted,
ami belóg a szobádba - 
nem tudod kiszűrni mi az,
mi megakad torkodon
s végül megfullaszt.

Az övéi közé jött – mondta - 
s az övéi nem fogadták be.
Elment akkor a többiekhez
akik – idegenek.
Ők kapva kaptak az alkalmon:
befogadták, bekerültek.

Miről ismerjük meg egymást,
kérdezzük azóta is.

Arról, mit kezdenek Velem:
tiszta szavú, vagy karattyol.

Nem hozom le a csillagot, 
mert beporozod, nem ügyelsz rá.
Csak látni hagyom, ne vakon
kövess, járj fénye nyomán. 
Rajta maradhatsz - rejthetetlen.

Nem a semmi ösvényén járok.
Lábam nyomát nem mossa el
sem tenger, sem szél, sem homok.

Így vagytok vele mind,
kik engem követni mertek - 
senki el nem veheti, 
amit belőlem nyertek.

A sötétből kijössz a fényre,
eltűnik a sötétség végre.
Pondrók iszkolnak likukba,
mikor meglátnak s felismernek - 
ha nem tértek idejében vissza.

Nem fenyegetlek véremen váltott
teremtményem.
Szavam kardéles tisztasága
választja le világosságomtól 
sötétséged.

Bennem nyer értelmet minden
s mindenki, aki „én vagyok”
mert feltámadtam.

FELTÁMADOK.

kristof_es_a_fu3.jpg 

2019-04-21

Nászta Katalin

A bejegyzés trackback címe:

https://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu/api/trackback/id/tr614777514

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.