mikor még
télen volt tél és nyáron nyár
nem repültek az égen halálosztók
nem remegett a földön a láb
hittük, kisüt a nap eső után
betakar a paplan éjszaka
s nem féltünk, ha nem raktunk rendet
pedig tudtuk, összeszidnak majd
játszottunk, kártyáztunk
olvastunk az ágyban
csudajó volt, színházba is jártunk
moziba, szinte minden filmet láttunk
és gyalog mentünk az iskolába
vagy buszra ültünk, ha volt jegyre pénz
nem tűnt messzinek, pedig a városnak
át kellett menni a közepén
a Széchenyi téren és a piacon
hányszor siettem órák után haza
ebédelni és edzésekre vissza
iskolában tanultam, nem otthon
érettségi előtt vettem át mindent újra
ötven perc elég volt magamba szívni
az órán a tananyagot
ha meg nem szerettem a feladott verset
ha szólítottak se feleltem
én kaptam érte, mert kértem, a négyest
jobban tetszett egy könyör-ötösnél
úgyis kijavítom, hisz azért tanultam
szerettem és illett tudni, kellett
imádtam a tornát
minden porcikámnak jólesett a korlát
a talaj, gerenda, az ugrás, a ló
hányszor lement a bőr a tenyeremről!
bekötöttük, nem nyavalyogtam
csak mosogatni, mit muszáj, utáltam
ilyenkor mondtam, emlékszel, anyukám?
dobjuk ki! s nevettünk, bolond ötlet volt
a bútorokat is kidobtam volna
hogy a szuterénben nagyobb hely legyen
nem haragudtál, kacagtál velünk
bohó szavaimon, s nem szidtál érte
mikor mégis, tudtuk, szeretsz minket
azért veszekszel és igazad volt
