Az Úr Jézus követésében épp az a legnagyszerűbb, hogy valódi kapcsolatban van a tanítványaival. Naponta együtt voltak. Tudtak egymásról. Később a tanítványok is így voltak, együtt voltak, együtt jártak, tudtak egymásról, nem hagyták egyedül az embereket, foglalkoztak velük, házanként... Így egész közvetlen kapcsolat alakult ki közöttük, és jól ismerhették egymást.

Az Úr is ismerte őket. Bizonyságot tett magáról köztük.

Ma? Miért van az, hogy elbeszélünk egymás mellett? Valaki beír nekem egy kommentet, de nem tudom ki az. Valaki "tanításokat" írdogál, de nincs közvetlen tudomása rólam, nekem se róla, túl sok. Reménykedünk az Úrban, hogy megőríz minket (olykor egymástól is).

Hiányoznak a testvéri beszélgetések. A megélt igék, bizonyságok, nem a csodákról és a gyógyulásokról, hanem a változásról, amit bennünk végez az Úr.