Mint amikor a szerelmesek is csak ketten akarnak lenni, hogy egymásnak örülhessenek, és ehhez nincs szükségük a világra, csak egymásra. Sőt, idegen tekintetek is zavarják ezt a meghitt kapcsolatot.
Ilyen közösségre vágyik velünk az Úr.
És amikor ilyen intim kapcsolatban vagyunk, akkor igazán nincs mit takargatnunk előle, hanem kendőzetlenül tárhatjuk ki a szívünket előtte, hiszen éppen ezért vagyunk Vele, hogy egybe forrjon a szívünk...És ebből az együttlétből keletkezik az, amit aztán, ha kell, megosztunk a többiekkel. Ez az, ami felüdít másokat, és megerősít minket is. Ez az az olaj, ami nem fogy ki, és az a buzgó víz, ami életére lesz a többieknek.
De a forrása az együttlét...
