Tanító és tanítvány
2009. március 07. írta: stephy-alias:Nászta Katalin

Tanító és tanítvány

Tanító és tanítvány között az a különbség, hogy a tanító már tudja a kérdésre a választ, míg a tanítvány még nem.

Mi mindannyian az Úr tanítványai lehetünk csak. Még a tanítói szolgálatra elhívott testvérünk sem tud mindent. És teljesen nyitottnak kell lennie, taníthatónak, mert nincs nála a bölcsek köve. Van, amit nem neki mond meg az Úr, és van, amit nem mond meg neki az Úr.

Azért vagyunk egymás mellé illesztve, hogy egymás hite által épüljünk, egymás zsoltárain felbuzduljunk, fellelkesedjünk, és kívánatos legyen számunkra a másikban megnyilvánuló "Isten". Meg kell tudnuk ítélni a dolgokat, és ebben szabadnak kell lennünk.

Az jutott eszembe ma reggel, hogy énekeljük gyakran a "Támogass az engedelmesség lelkével"- a "Teremts bennem tiszta szívet" című dalt, és nem beszélgetünk arról mit is üzen ez nekünk. Ha nem vigyázunk, csőlátásúak leszünk, akik mindig csak a pásztortól várják a kinyilatkoztatott igazságot, holott Isten épp ettől akar megóvni bennünket. Mindannyiunknak van zsoltára, tanítása (pici bizonysága az Igéről, az Úr követéséről, az Úr cselekedeteiről), és ezeken keresztül tanítja azokat is, akiket tanítói szolgálatra hívott el.

Nem lehet csordája az Úrnak az ő népe. Hanem nyája. Azokat pedig gondozza, egyenként a pásztor. És úgy, hogy megtanítja őket arra, hogy vigyázzanak egymásra is. Mert mi emberek vagyunk, akiknek nem csak arra van szükségük, hogy megtisztítsák a bundájukat.

Úgy van ez valahogy, hogy amikor esszük, isszuk Isten szavait, és megtesszük, amit mond, megosztjuk egymással, azt, amit átéltünk. És van, akinek éneke van, van, akinek látása, van akinek ötlete, és van, akinek teherbíró képessége, van, aki remekül tud bánni az emberekkel, és van, aki türelmes a gyerekekhez. Van, akinek pénze van, és van, aki sütni tud. És mindnyájan tudnak egymásra hallgatni, figyelni, és törődni egymással. Úgy, ahogyan arra annak szüksége van.

Van köztünk olyan, akinek nem kell megszólalnia, de van, akit arra kell bátorítani, hogy szólaljon meg. Van, aki tud varrni, hímezni, és van, aki ért az ácsmunkához. Értitek mire gondolok? Hogy azokat a talentumokat, amiket az Úrtól kaptunk, nem szabad elásni, és elfojtani egy megszokott Istentiszteleti forma kedvéért.

Mert így tényleg olyanok leszünk, mint bármelyik hivatalos, és halott egyház.

Az élőnek épp az a tulajdonsága, hogy látszik is rajta, mert megteszi azt, amit tud.

Nem olyan régen hallottam egy mondatot, és nagyon igaznak találtam. NEM ELÉG PROFINAK LENNI, ANNAK IS KELL LÁTSZANI. Tehát nem kell eltitkolni azt, amit tudunk. Az ÉLET jele éppen az, hogy CSELEKSZIK.

A bejegyzés trackback címe:

https://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu/api/trackback/id/tr74986752

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása