Beszélgess Istennel. Beszélj Hozzá, és hagyd, hogy Ő is beszéljen hozzod. Várd meg, amíg szól. Keresd, mit akar. A Biblia a legpontosabb útmutató. Mikor Istennel időt töltesz, akkor Őt olvasod, engeded, hogy bevilágítson a szívedbe, még ha fáj is. Az ima legfontosabb célja, a kommunikáció, ami kétoldali. Két fél cseréli ki egymással a szíve kincseit. Mit adhat az ember Istennek? Gondolj bele. Mit adsz önmagadból, mikor a legjobb barátoddal beszélsz? És mit kapsz tőle? Várd meg, amíg válaszol, ha te is azt akarod, hogy Ő meghallgasson. És ha válaszolt, fogadd is meg, amit tanácsolt neked. A legjobb barátod is ott fog hagyni egy idő után, ha nem hallgatsz rá. Isten sem szól többször, mint egyszer-kétszer. Aztán rád vár, hogy cselekedj.
Ismered a galamb történetét, tudom, tudom, mondja, de a mai napig nem tud fészket rakni... Ilyen, mikor imamalomszerűen mondogatod a magadét Istennek, és nem hallgatod meg, mit mond neked Ő maga.
Számomra az ima szóban benne van az imádat. Imádni igazából senkit sem tudtam soha. Ez a szó valahogy tabu volt számomra a maga különleges jelentésével. Valahogyan azt jelentette, hogy elkülönül, elvonul, távol van, és valakihez szól... Mindez még hitetlen koromban, valószínú az olvasmányaim hatására.Pilinszky versei is annyira tiszták voltak, hogy szennyesnek éreztem magam ahhoz, hogy csak úgy "elmondjam" őket. Valahogyan le kellett ásnom a lelkem legmélyébe, és onnan felhozni valami tisztábbat, ami fel tudja fogni azt, ami rajtam túl van...
És Isten lehajolt hozzám.
