Az Úr Jézus tanított, a tanítványai tovább adták. Ékes példa erre Pál levele Timotheushoz és Titushoz. De a Filemonhoz írt levél is tanulságos. Először is kiderül, mekkora pásztori szíve volt Pálnak! Aggódott a gyülekezetek, a tanítványai sorsáért! Foglalkozott velük és közösségeikkel, levélben is. És kihangsúlyozta, hogy tanusítsanak a tudományban (tanításban) romlatlanságot, méltóságot. Hasogassák helyesen Isten beszédét.

Tegnap H.Z. igen jól emelte ki, mekkora hit mit eredményez az életünkben. Csak a végén volt túl rövid az a megjegyzése, hogy előbb az alázat, azután a megszentelődés-engedelmesség, és azután a szolgálat.

Gyerekek szolgálnak a dicsőítésban, és azt sem tudják, (van ilyen köztük) kicsoda Jézus Krisztus.

Messziről minden szépnek tűnhet, de ha megnézed közelebbről, kiderül, mi a valóság. És nem kell elszellemiesíteni a dolgokat. A szemtelenség szemtelenség, a pimaszság pimaszság, a rendetlenség rendetlenség, a fegyelmezetlenség fegyelmezetlenség. Előbb fel kell nőnie, meg kell erősödnie az embernek, ahhoz, hogy szolgálhasson.

Ki lehet utálni a régieket, semmibe lehet venni őket - ez is meg van írva, hogy ilyenek lesznek - de attól még az Ige igaz, és számonkérnek tőlünk majd mindent, amit nem az Úr akarata szerint tettünk, de mi azt mondtuk, vezet az Úr.

Nem kikapcsolódni jövünk Istentiszteletre , hanem bekapcsolódni Isten akaratának megismerésébe, Isten megismerésének még mélyebb szintekre jutásába, de ez nem megy bűnös életmóddal. Gondolod, hogy ami itt zavaró, és nem változik meg még itt a földön, az a mennyben elfogadható lesz? Hogy majd minden változást az Úr intéz el rajtunk? És akkor miért mondja: változzatok el az Úr ábrázatára?