Mikor azt mondjuk: Vezess Szent Szellem el bennünket, kérünk, az igazságra, akkor valami olyasmit várunk (karizmatikusok), hogy kijelenti hallható hangon, álmunkban, látomásban, hogy éppen ma mit cselekedjünk. Kihez menjünk, mit mondjunk, stb.
Így IS cselekszik az Úr. Mert az Úr a Szellem. Éjszaka felriadsz és nekiállsz, vagy ülsz imádkozni. Nem érted miről van szó. De megteszed, és valaki másnap, vagy valamikor bizonyságot tesz,hogy ő akkor éjjel mit élt át... Mint a mesében, olyan ez. De nem mese.
Viszont elég fárasztó MINDIG ilyenszerű beavatkozásokra várni, miközben telik az élet és vannak "apró-cseprő" gondok, mint pld. a család "elviselése", vagy a főnök elviselhetetlensége, vagy magunk nem keresztény indulatai, amikkel meg kell küzdeni. Vagy éppen pofont kapunk a sorstól, és elveszítjük valaminket, ami addig kényelmessé tette az életünket. És ilyenkor gyakran előfordul - sőt, az a "megszokott" - hogy nincs kijelentés, nincs látomás, csak a feladat: megbirkózni a helyzettel.Van, aki a sokadik ilyen "próba" után feladja. Mert nem jön az álom az Úrtól, nem szól hallható hangon, nem jelenik meg látomásban, és mondjuk még egy testvér sem "ügyel" rá.
Mi marad ilyenkor a hívő keresztény embernek, aki addig lelkiismeretesen vette az akadályokat, ugrotta meg a "lécet"? Ha nem akarja otthagyni az Urat, ha továbbra is Istenben akar bízni: "csupán" az Igére támaszkodhat, nem?Mert az Ige élet és szellem. Onnan mindig talál, kap megerősítést, vigasztalást, kiigazítást. És ha eltelik ez a kijelentés-mentes időszak, a próba ideje, akkor hirtelen, váratlanul megjelenik a "semmiből" valaki, aki az Úr üzenetét hozza.
Így jártam én is. Mivel hogy csakis a magunk életén át szűrhetjük Isten közléseit, érthetjük meg akaratát, fogadhatjuk erősítéseit.A blogomban felteszem a kérdéseket, amikre nem kapok a környezetemből (vagy "süket" vagyok rá) megnyugtató választ, és aggaszt az életem, hogyan is állhatok meg az Úr előtt majd? Nincs mivel dicsekedjem. Majd várhatok elítélő, elmarasztaló szavaira, mint a kecskék?
Miközben olvasom az Írást, persze nem tudom egész nap, olykor fel sem fogom, mert nem vagyok olyan állapotban, zsong a fejem egyebektől, nem tiszta a szívem, mert tele van az élet "zajos" dolgaival, pedig tudom, mit parancsol az Úr, és mégis...És ekkor kapok egy megnyugtató hozzászólást, szinte kiigazítást egyik testvéremtől, akit nem ismerek, bár mégis, hiszen egy Szellemben kereszteltettünk meg, és ezt onnan tudom, hogy ugyanaz a Lélek dobban meg bennem, mikor olvasom az ige-magyarázatait. Bizonyságot tesz bennem a Szent Szellem, arról, amit ír!
És olvasom az Igében,
hogy van olyan, hogy a Szent Szellem az Igéből vezet minket!Pld. Zsidó 8:6-7. Ez arról ír, mi történt a múltban Isten házával, és ezzel kijelentést adott a Szent Szellem! Akkor nem az Igén keresztül éppen, de most már igen! Mert nem tudhatnék róla, ha nem lenne leírva!
Ezért írattak le Isten beszédei. És ha kitartóan keres az ember - Isten kiküldi az Ő megerősítő bizonyságait - hogy igen! az örök élet nem kiérdemelhető, az üdvösség ingyen van, kegyelemből, hit által. Ezért aztán a hitért kell tusakodni, mert ha hit van, ez pedig Isten Igéje által jön létre újra és újra a szívünkben, akkor nincs és nem lehet többé semmilyen kárhoztatásunk. Ezt a hitet megőrző munkát pedig maga Isten végzi bennünk, mióta befogadtuk Őt, és ez a hit is Isten ajándéka!
Magamon tapasztalom. Semmi sincs, ami el tudna tántorítani Tőle. Épp azért, mert tudom a veszélyeket is, amelyeket ugyancsak Isten jelentett ki az Igéjében (tehát világosságban járhatok), amik ránk leselkednek, meg tudom a győzelmet is, ami már a miénk hit által Jézus Krisztusban!Gyönyörű, csodálatos, fenséges egység ez az egész. Ez a kör, ez a gömb, amiben benn van az életünk, amiben, mint a gyöngy a kagylóban - készíttetünk,készülünk az Úr látására.
Aki ezt a kagylóban való gyönggyé alakulást lekicsinyli, megveti - Isten munkáját veti meg.Köszönöm nektek,hogy megszólítottatok.
Épp azt akartam megírni, hogy nem véletlenül akarja és parancsolja nekünk az Úr, hogy egy közösséghez (kagylóhoz) tartozzunk, mert itt csíszolódhatunk.És akkor egy másik kagyló gyöngyszeme rám figyelt és vigyázott a munkára, amit az Úr végzett eddig bennem, ugyanakkor figyelmeztetve egy harmadik gyöngyszemet is.
Így vagyunk egymás iránt is elkötelezettek az Úrért, így kapcsolódnak egymáshoz az Úr gyermekei, így van egység a keresztények között. És ezért nem lehet kárhoztatásunk, mert az Úr Szelleme elvezet minden igazságra mindannyiunkat, ahogyan az Igében olvashatjuk is.Tehát nyugodtan fel lehet, sőt kell is tenni a kérdéseket. Az Úr velünk van!
