Elgondolkoztat. Tényleg így emlékszik? Vagy így akar emlékezni. Összemosódnak benne a dolgok. Mert a maga szemüvegén látja-láthatja csak a világot. Kicsit felül emelkedve a földtől is.
És akkor kérdésessé válik - nem csupán ettől - minden emberi emlékezés.De az Úr Jézus mégis azt mondja: emlékezzetek meg arról, amit mondtam nektek. És hogy ne legyen gond ezzel, és tényleg arra emlékezzenek, amit Ő mondott, elküldte az Atya ígéretét, a Szent Lelket. A Szent Szellemet, aki majd eszünkbe juttat mindent, amit mondott.
És igen: a Biblia minden szava, igéje egymással ölelkezve AZ IGAZSÁGRÓL beszél. Ehhez viszonyítva minden emberi emlékezés hamis. Még ha oly pontos is volna.Ahhoz, hogy az Ige igazságáról meggyőződjünk, az Igén túl, annak puszta olvasásán túl, szükséges volt annak aki ezeket mondta életét feláldozó, saját halálát elszenvedő eseményére. Azért hihetünk Neki, mert meghalt azért, amiket állított, hogy higgyünk Benne, és feltámadt, hogy bizonyosak legyünk mindazok felől, amiket állított. Minden a kereszthalálra mutat, belőle indul ki és hozzá tér vissza.
Ennél nagyobbat nem tud mondani, tenni senki.Minden emlékezés az emlékezőt mutatja fel, ezért torzulhat el, mert az esemény képét befolyásolja annak egyénisége, személyisége, aki emlékezik.
Amikor az Úrra emlékezünk, akkor a haláláról emlékezünk, ami bizonyságot tesz bűnös mivoltunk felől, és megvigasztal a feltámadásával, hogy reménységünk legyen, hitünk legyen.Ő nem hazudik. Ő mond igazat. És hogy biztosan emlékezzünk szavaira, akaratára, a Szent Szellem, Szent Lélek a garancia, aki eszünkbe juttatja mindazt, amire szükségünk van.
Hát ezért olyan fontos, - nélkülözhetetlen - a Szent Szellemmel való beteljesedés, az Igével való táplálkozás, mert Ő a javunkra és az igazság felől emlékeztet minket, Kihez igazodjunk, míg az ember önmagát "fényezi", amikor emlékezete megcsalja.Még aki az igét emlegeti, de nem vált az életévé, az is önmagához méri azt, és nem magát méri az Igéhez.
Érteni a különbséget?Semmink sincs, amivel büszkélkedhetnénk az Úr előtt. Még az emlékezetünk sem.
Az ember élete végén is emlékezik. De kicsoda mondhatja meg, jól emlékezik-e? Hiszen a maga szemüvegén keresztül látja a dolgokat, és már az idő is kikezdte, őt is, azt is amire gondol. Még akkor is, ha vannak sorsdöntő pillanatai az életünknek.Az Úr nem bízta ezt sem ránk. Önmagát küldte el a Szent Szellemében, hogy biztosak lehessünk az út felől.
Kihagyhatja hát az ember ezt az életéből?Szüntelen imádkozzatok, teljesedjetek be Szent Szellemmel.(1 Thess 5:17; Ef.5:18/b)
Nekünk van szükségünk erre. Tehát aki ezt figyelmen kívül hagyja, önmagát csapja be.Rá vagyunk szorulva.
És amikor elengedjük Őt, amikor picit azt hisszük, megy ez nekünk egyedül is, hát rávezet arra, hogy olyanokká válunk, mint a hitetlenek, akik úgy használják a Biblia szavait, mint egy könyvét a világ könyvei közül, sőt: rosszabbak leszünk, hiszen már ismerjük az igazságot.És amikor másokat ítélünk, magunkat ítélhetjük el, hiszen nem vagyunk különbek, emberből szőttek minket is, akiket ugyanúgy meg akar határozni ez a világ, csak bennünket "kivontak" a vonzásából, szabadokká váltunk már, mert hittünk-hiszünk Jézus Krisztus megváltó kereszthalálában, feltámadásában, Küldött mivoltában, Messiás mivoltában, Isten Fiúságában.
Ezért írja Pál: minden emberi dicsekedés kirekesztetett. (Róma 3:27)
