Sónak lenni
2011. április 26. írta: stephy-alias:Nászta Katalin

Sónak lenni

Isten Igéje kvintesszencia. Lényeg. Só az életünknek.

Beszédünk tengerében Isten Igéje olyan, mint a só, megízesíti, értelmet ad, irányt mutat.

"Legyetek jó tésztává..."

"A ti beszédetek kellemetes legyen..."

Nem mindenkinek a tanítás, a pásztorlás, a gyógyítás, a csodatételek a hivatása. De minden keresztény hivatása sónak lenni. Fűszernek a levesbe. Ízt adni, megnemesíteni azt.

A betü öl. Ige. És Szellem nélkül használni öngyilkosság. Mert kétélű.

Az idejében mondott szó - ige, mennyire fontos! Mint az aranyalma ezüst tálcán.

De mint a disznó orrában az aranyperec, olyan az ostoba, lelketlen igelobogtatás annak kezében, aki arra nem illetékes.

Tegnap az m1 Vass Albertről sugározta Rékasi Károly dokumentumfilmjét.

Isten Igéje hatás nélkül nem maradhat. Ő az "igazság szabaddá tesz" Igét emelte élete vezérmottójává. Élete a haza utáni vágyódásról, az igazság szeretetéről, érte való küzdelméről szólt. Mégis kátyúba futott, mert 90 évesen öngyilkos lett.

Ennek ellenére életével azt az Istent dicsőíti, aki teremtette. Arról írt, ami a szívében volt, arra figyelt, amit felülről kapott, és nem zárta ki életéből Isten szavát. De használta a sajátjait, így tudott szólni az emberekhez.

Micsoda butaság, amikor valaki lemond arról az ajándékról, amit Istentől kapott, t.i. a beszéd tudományáról, hogy csakis Isten Igéjével éljen - Szellemtelenül. Mert hogy lehet úgy is, sajnos.

Mikor az Ige, az Úr, arra int, hogy teljesedjetek be Szent Lélekkel, akkor arról a sóról beszél, ami megízesíti egy társaságban a beszélgetést, egy kapcsolatban az értelmet, egy közösségben Isten akaratát...

Az a buta, aki beszélni sem tud már, mert nem meri használni a saját józan eszét, hogy kifejezhesse, ami benne van, hanem csak hajtogatja a Biblia mondatait, miközben élete zátonyra fut, épp azért, mert szellemtelenül használja azt. Nem lesz só, hanem sótömbbé válik, és szobor lesz belőle, mint Lót feleségéből.

Ez a kisfilm, és általában a hatások, amik érnek, mind arra valók, hogy segítsenek helyrehozni az életemet. Amíg még lehet.

Anyám mindig sírva fakad, mikor elszaval egy verset.

És engem is az ízes, helyén mondott, jól értett szavak vezéreltek, vittek, tartottak meg az életben.

És egyre inkább érzem: egész bensőm kiált ezekért az "ízes" szavakért.

És van akinek csupán egy versre futja lelki szuflájából, és van akinek egy novellára, vagy regényre. Nem a mennyiség számít. Hanem az, hogy szívből jön, felülről vezérelve.

Egyszer meg fogjuk majd látni: minden Istent dicsőítette ezen a földön, ebben az életben. Még az is, amiről sosem gondoltuk volna.

A bejegyzés trackback címe:

https://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu/api/trackback/id/tr52855629

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zsolt520 (Kovács Zsotza Zsolt) · http://zsotza.blogspot.com 2011.04.27. 20:24:27

Bár alapvetően a vallásos közfelfogás "megbocsáthatatlan bűnnek" tekinti az öngyilkosságot (igen ellentmondásos érvelések alapján) én hiszem,és vallom: ha élete végén rosszul is döntött Wass Albert,hibázó,kegyelemre szorult hívő emberként halhatott meg. Köszönöm,hogy Megemlékeztél Róla!
süti beállítások módosítása