semmilyen örömet nem szereznek
részt veszek olyan rendezvényeken, ahol csak mosolygok, de nem számít igazán semmi
az emberek nem akarnak semmi komolyat
sokáig a közösség volt az, ahol ugyanazért dobogott a szívünk
aztán kihűlt
majd a munkahelyen voltak jó kollégák, akik számára hasznosnak érezhettem magam
ez is elromlott
felszínes kapcsolatok, felszínes istenkapcsolat, felületes ismeretségek
a mélybe szállni, hogy magasra repülhess, egyedül nem lehet
legalább két szárnyam kell legyen
egyik, amivel én , a másik, ami engem tarthat az égen
Uram, a Te szárnyadra van szükségem
nekem már nincsen
mivel dicsekednem sincs
Benned reménykedem
de tényleg
én leírtam volna magam régen
valaki azt írta, nem baj, ha vétkezünk, csak folyamatosan ne maradjunk benne, hanem szakadjunk el tőle
akkor én nekem az a bűnöm, hogy másokat kritizálok
ezzel magam sározom be
a te örömöd nélkül nem lehet elviselni az ostobaságot, gonoszságot, felelőtlenséget
fáj, hogy megalázzák magukat az országunk elei
fáj, hogy lelkileg elszegényedik az ország
fáj, hogy nem törődnek és mi sem törődhetünk az emberekkel, mert nem engedik az emberek
az emberek nem szeretik, ha segíteni akarnak nekik
gyűlölik a segítséget adót, mert megalázó, de szükségük van rá, mégis gyűlölik
a nyomorult gyűlöl így, akinek nincs ereje-akarata kiszállni vagy változtatni
és semmire sem becsüli a szereteted
jár neki, aztán a földbe tapos
miért adtad oda, magadra vess, mondja
láttam egy régi testvért, aki már nem tudom hova tartozik, de átveri az embereket folyamatosan
rossz volt vele egy társaságban ülni, ha messze is voltunk egymástól
osztogatják egymásnak a plecsniket, de az Istent nem becsülik
elmegy a hangom ilyen helyeken
senkit nem érdekel, amit mondok
kivonulnék a világból, de nem lehet
semmi hasznosat nem tettem amiért plecsnit kaphatnék
de nem is engedték, hogy hasznos dolgot tegyek
kár volt világra jönnöm
nem tudtam a bennem levő kincseket megmutatni
a világnak nem kellett
ez a világ nem az enyém - nem is kell
