kedveském, tudja, hogy van az… az erdélyi magyar mindig attól kellett tartson, ki rúg a hátsójába. most is. hát persze, hogy reménykedik „orbán” atyánkban… az anyaország apai szeretetében. hogy oda tartozunk. ezért aztán mindent, ami az ő érdekeit segíti, elfogad, elhisz. a magyar útlevelet, magyar állampolgárságot, mert hátha ez azt jelenti, hogy akkor nem kell annyira behúzott nyakkal élni. dehogyis akar az erdélyi innen elmenni. minek? itt a legszebb a föld, az ég, a táj, az ember, a szomszéd, itt a szülőföld. de ha egyszer nem hagynak élni. hogyne reménykedne a magyar anyaországi vezetőben, aki kiharcolta neki az állampolgárságot. még ha szimbolikus is. de valahonnan jött egy ölelő mozdulat. jól esik a sok saját portádról kiutáló szlogen után. mert itthon hiába vagyunk, ha csak nekünk itthon ez, a többség betolakodóknak tart. így van ez másutt is, igen. aztán ezért nem nézi az erdélyi, mit művel és hogyan az anyaországi kormány otthon. ahogy azt se illik kritizálni, hogyan nevel az apánk. hát így van ezzel a nép itt, tudja.

meg aztán bennünk a virtus. hogy élni csak szépen érdemes, tehát bátran, megalkuvás nélkül. nem akarunk mi senkit bántani, csak hagyjanak élni münköt is. ahogy a székely mondja. mert más a székely, mint a magyar, de most nem ez a fontos. az majd kiderül utána úgyis, mikor már egy kalap alá vesznek minket. persze, minek is küzd ezért az ember, mikor sose volt jó világ, mert mikor az vót, akkor se vót jó, ahogy a székely mondja. mikor volt az úgy a történelemben, hogy ne a kisember itta volna meg a levét a nagyok nagyot akarásának.

most nézze meg az ukránokat. azt sem lehet tudni, kinek van igaza. hát lehet itt igazságot tenni? persze, hogy félünk. ki akar háborút, halált, mikor élni a dolgunk. de ha nem hagyják. és elborul az ember esze. nekimegy, mert elönti az indulat, a másiknak. aztán utána hiába bánja, már megtörtént a baj. nincs ez jól kedveském, sehogy sincs jól. azt mondják mifelénk, sokáig volt béke, aztán az ember szomjazza a háborút, a virtuskodást, meg aztán adják is alája a lovat rendesen. hogy ezt már nem tűrhetjük. és hát tényleg nem. milyen példát adsz így a gyermekednek, ha te mindent elviselsz, azt is ha semmibe vesznek. azt gondolhatja, élni sem érdemes.

 jaj, nem könnyű ez. hiába prédikálnak a papok vasárnap a templomban. meg aztán közülük is beállnak politikusnak, sokan. mit higgyél akkor? Jézus Urunk is azt mondta, ragadjon  fegyvert az ember, mikor annak az ideje vagyon. nem akarunk mi harcolni, de azt sem engedjük, hogy úgy öldököljenek meg minket, hogy nem is védekeztünk. nehéz dolog ez. mert másfelől azt is mondja a mi Urunk, hogy aki fegyvert fog fegyver által vész el. nehéz kiigazodni. jól kell gondolkozni a szívünkkel, érti.

meg a sok okoskodásnak a vége halál. nem jutunk előbbre. márpedig ez az élet értelme, a fejlődés, hát nem? igaz, nem jó ez a nagy felvilágosultság sem. büszkék vagyunk az unokáinkra, persze, hogy mindent értenek már az általánosban, de az már nincs rendjén, mikor a gyerek szüli a gyereket, és a saját szüleit lenézi, vagy még annál is rosszabbat tesz. félni kell azért az Istent, nem megy másképp. hiszen nem mi csináltuk, hanem kaptuk az életet, tisztelni kell azt azért. de hát éppen ez fogy vészesen. az élet tisztelete. s ha végképp elfogy, hát akkor oda a világnak.

szóval ezért van minden így, ahogy van, érti. szeretjük az orbán viktort, mert visszaadta kicsit a méltóságunkat, azzal, hogy megtisztelt bennünket, és befogadott. kicsit atyáskodik felettünk, legalább szóban. az is valami. itt ez hiányzik. a lelkünknek. de sok becsületes ember érti ezt. románok is. sosem voltam embergyűlölő, valakit csak azért, mert román, nem utáltunk. de bennünk volt a félsz. vajon kinek fog árulkodni rólunk. mert hogy fájt a mellőztetés, a megalázás, hogy jöttmenteknek tartottak. ők is féltek. mérgeztek minket rendesen azzal, hogy el akarjuk erdélyt csatoltatni. hát látja mi lett belőle. csak függetlenek szeretnénk lenni. mert felnőttünk már, és tudjuk mi a dolgunk. kinőttünk a gyermekkorból, mint nemzetiség. meg tudunk állni a saját lábunkon is. ha hagyják, persze. na most akkor meg tudunk állni vagy sem? jó kérdés. pedig olyan szép lenne. olyan jó lenne.

de lehet hogy lehetetlent kívánunk.