Az engedetlenség olyan, mint a varázslás. Engedelmességre szólít fel az Ige.
A varázslás megfosztja az embert a józan ítélőképességétől. Ezért mondja az Ige, hogy legyünk engedelmesek, és hallgassuk az Urat, csak Őrá figyelmezzünk, ne engedjünk mindenféle, jöttment, ismeretlen, megbízhatatlan hangnak.
Az engedelmesség pedig azt jelenti, hogy megtartom Isten parancsait. Ez a hit pecsétje az életemben. Hogy arra hallgatok, aki az Uram. Ismernem kell a parancsait, a szavait, a tanácsait, ahhoz, hogy megtarthassam őket. Ez az igazi Istentisztelet. Aztán ráadásként énekelhetek Neki, összejöhetek a többiekkel, akik szintén ismerik az Úr parancsait és megtartják azokat. De a legfontosabb, hogy egész nap az Ő akarata szerint járjak. Akkor is, ha mindenki mást mond, mást akar. A tíz parancsolat a legfőbb iránymutató. Ha szereted az Istent, akkor nem ismersz el más Urat rajta kívül, és nem okozol kárt másnak. Akkor nem fogod kívánni, sem elvenni más asszonyát, szerelmét, pénzét, vagyonát, nem hazudsz majd senkinek, nem tévesztesz, nem árulsz el senkit. Akkor tisztelni fogod a szüleidet és örülni fogsz, hogy engedelmes lehetsz nekik, mikor megkérnek valamire. És szeretni fogod a saját férjedet, feleségedet, mert tudod, hogy Isten kedveskedett vele neked. Akkor jó leszel, és azt is tudni fogod, hogy ez a jóság nem téged, hanem az Istent dicséri, akinek a gyermeke lettél.
Mindez nem valósulhat meg Isten nélkül. Mindez lehetetlen az Úr Jézus kereszthalála és feltámadásának tudomásulvétele nélkül. Mert Nála nélkül semmit sem cselekedhetünk. Az értelmünket arra kell használnunk, amire adta. Megismerni Őt, az Ő akaratát, és a szerint élni. Ez a dolgunk. Így ötvöződik a hit és cselekedet eggyé.
Megírni, amire eljutottam, ez a feladat. Elmondani, hogy nem vagyok különb, bár különbözök, nem vagyok jobb, csak más, nem vagyok rosszabb, csak másként, mint a másik. Mindenikünknek saját élete, eszköztára, képességei, lehetőségei vannak. Ki-ki hogyan él vele, ez különbözőségünk oka. Az élet a lehetőségek tárháza. Ki mennyit bír elhinni abból, amit megvalósíthat, kit mire visz tehetsége, merre irányítják gondolatai, min alapszik meggyőződése, ezek tesznek egyediekké, másokkal összetéveszthetetlenné. Mikor valamit nem úgy teszünk, 100%-osan, ahogyan hisszük, olyankor magyarázkodunk. Amikor teljes szívvel csinálunk valamit, a tetteink önmagukért beszélnek. Isten ezt kívánja tőlünk. Szeressük az Istent teljes szívünkből, teljes erőnkből, egész lelkünkkel, egész értelmünkkel. Mert akkor azt fogjuk tenni, amit Ő parancsolt nekünk, és meg fogjuk tapasztalni, mennyire könnyű az Ő igája. Milyen könnyű Neki engedni. Csak a félelem, a nem ismeret, a torz elképzelés Róla, nehezíti meg a dolgunk. Ezért mondja: az a dolgunk, hogy megismerjük Őt. Hogy szívvel hiszünk az Igazságra és szájjal teszünk vallást az üdvösségre. Hogy nem mindenki ismeri Őt, aki azt mondogatja: Uram, Uram. Hanem csak, aki megtartja, megszívleli parancsait. Tanácsait. Útmutatását. És most már érthetjük, mit jelent: nem cselekedetek által üdvözülünk, de cselekedeteink árulják el, kiben bízunk. És azt is, hogy a hit cselekedetek nélkül nem ér semmit. Halott. A remény pedig nem erőtleníti el ezt, hanem megerősíti. Mert az remél, aki remélhet, akinek van alapja rá. Aki ismeri, tudja ki az, akiben bízhat, akiben reménykedhet, aki nem fogja becsapni. És ekkor, így születik a szeretet, aminek a kötelékeivel egy lesz, és felfogható e három: hit, remény, szeretet. Ezeket az Isten, az Atya, az Úr Jézus Krisztus nélkül soha meg nem ismerhettük volna. Nincs más Isten, aki szeretne minket. Nincs Isten sem rajta kívül. Nincsenek Istenek, aki fölött a mi Istenünk uralkodna, mint egy despota. Egyetlen Isten van, aki a Szavával fenntartja ezt az egész mindenséget, aki teremtette az egész mindenséget, akinek hatalmában áll minden. Mindannyian, angyalok, emberek, állatok az Ő hatalmában vagyunk. És Ő az embert választotta társául. Az embert bízta meg az Ő képviseletével. Őt pedig nem képviselhetjük másként, csak ha megfogadjuk a Szavát, befogadjuk a Szavát, elhisszük Neki, hogy igazat mond: Fia, Jézus a Krisztus, a Megváltó, a Szabadító, a Messiás, az Üdvözítőnk. Elhisszük Neki, hogy ez az egész világ megromlott, épp engedetlensége okán. És befogadjuk Szavát, mikor azt mondja, Nála nélkül semmit sem cselekedhetünk. Csak Vele, Benne és Általa bírunk jók, szófogadók, engedelmesek lenni. Ez ott kezdődik, és ott végződik, hogy reggeltől estig azt tesszük, ami kedves őelőtte. Boldogtalanságunk oka, hogy Nélküle akarjuk megoldani az életünket. Olyasmiket szeretünk, amik tönkretesznek. Olyasmiket tartunk csodálatosnak, amiket az Ellenség, az Ősellenség akar és lobogtat előttünk. Engedetlenek vagyunk Istennek, nem fogadjuk meg az Ő szavát, és elvarázsolódunk, eltájolódunk, és hirtelen elveszettekké válunk a pusztában. Holott Isten Szava bent tartott az Édenben. És, mert most a Kegyelem ideje van, visszakerülhetünk oda. Isten jelenlétébe. Ez történt a Kereszten. Jézus Krisztus legyőzte a halált, feltámadt, és meghívta az emberiséget az Ő országába, ahova Ő a bejárat, az ajtó, az út.
Akik gyötrődnek követői közül,- és ki nem gyötrődik követői közül? -, az ellenség támadásai miatt kényszerülnek erre, aki el akarja hitetni, ragadni őket Isten kezéből – de nem képes rá. De kellemetlenségeket tud okozni. Ezekkel is növeli büntetése súlyát, mikor eljön a harag ideje. Az ellenség, az istentagadó, a gonosz, aki az ember figyelmét minduntalan el akarja terelni Isten dolgairól, aki lehazudja és felhazudja a csillagokat is az égre - az utolsókat rúgja. Isten Fia, Jézus Úrrá és Krisztussá lett, a kereszten halálával és feltámadásával megszerezte az ember számára a jogot, hogy bemehessen Isten országába, és éljen Isten hatalmával az istentelenség fölött. És erőt is adott ehhez a hatalomhoz. A hit, remény, szeretet erejét, ami legyőzhetetlen. És elmúlhatatlan. És időtlen, azaz örökkévaló, kiváltképpen a szeretet, aki Isten. A hit, a remény Hozzá igazodó, Rá támaszkodó, Belé kapaszkodó eszköz arra, hogy eljussunk a magához a Szeretethez. Mert csak Benne van élet.
Talán kiráz a hideg ettől a szótól, és nem tartod trendinek manapság, a halál kultuszának napjaiban, de azt be kell látnod: még a halálról sem beszélhetnél, ha nem lennél életben. Hát ez Isten türelme, várakozása feléd, te engedetlen, lázadó ember, hátha odahajtod a füled, hogy meghallhasd végre, mit mond neked az Isten! És nem fogod megmagyarázni, miért vagy te „más”, meleg vagy leszbi, miért vagy a szabad szerelem, a nyitott házasság híve, az Istennel való csúfolódók tagja, hanem ideállsz mellém és azt mondod velem együtt: Uram, bűnös vagyok! Bocsáss meg nekem, és fogadj be az országodba. Neked hiszek. Benned bízom és Benned reménykedem már. Drága Úr Jézus, aki meghaltál helyettem, és feltámadtál értem, köszönöm Neked! Segíts, hogy ellent tudjak állni mindannak, ami Veled, a Te akaratoddal ellenkezik. Tisztítsd meg, cseréld ki azt a bűnös, romlott szívemet, hogy arra vágyjon, amit Te akarsz adni nekem. Adj erőt a tisztességhez, az irgalmassághoz, az egyenességhez, a bátorsághoz, az igazsághoz! Adj értelmet, hogy tiszteljelek, féljelek, megismerhesselek egyre jobban Téged. Nyisd meg a szemeimet, a füleimet, hogy vegyem észre, akit hozzám küldesz, és halljam meg, amit üzensz nekem. Segíts, hogy megismerjelek Téged! Nem akarok elveszni a világgal együtt. Kérlek, Atyám, az Úr Jézus nevében!
